Ma már kevesebben vannak, mint gondolnánk, pedig egykor minden nagyobb városban fontos szerepet töltöttek be: élethalálkérdés volt a létezésük. Ők voltak a tűztornyok. Gyakran barokkos, cirádás épületek, messziről – a város sziluettjéből kiemelkedve – talán templomtoronynak is tűnhetnek. Az itt strázsáló őrszem feladata volt a települést kémlelni, és azonnal riadót fújni, ha valahol füstöt látott. Ilyenkor a tűztoronyban lakó harangot megkongatva jelezte a bajt. Számos városban még ma is állnak ezek az építmények – amiket érdemes megnézni.
Alighanem a soproni a legismertebb, 58 méterrel
magasodik az utcaszint fölé. A Fő téren
sétálva el sem lehet téveszteni a 13. században
épült, majd a 19. században átépített tornyot.
Néhány éve felújították a város nevezetességét,
amin – mivel folyamatosan alakítgatták – a gótikus,
barokk stílusjegyek mellett reneszánsz
elemeket is találunk. 1676-ban leégett, ezért
közadakozásból építették újjá, ezzel a hűség jelképévé
vált. (Ahogy Trianon után maga a város
is, mivel 1921-ben a soproniak úgy döntöttek,
Magyarországhoz akarnak tartozni.) A pazar
kilátásért 200 lépcsőfokot kell megmászni.
A ráckevei tűztorony szerényebb, 40 méteres,
viszont különlegessége, hogy egybeépítették
a régi városházával. Önmagában áll a 48
méteres veszprémi tűztorony, ami a város legrégebbi
épülete és egyben jelképe is. A 19. század
elején, egy földrengést követően újjá kellett
építeni, csúcsát ma az ország címere díszíti. Érdekes
nevezetesség a szécsényi tűztorony, ami
eredetileg fából készült, majd a 19. század elején
építették újjá kőből. Ha ferdének látnánk a tornyot,
akkor nem a szemünk csal. A helyi legenda
a ferdeséget egy a II. világháborúban a torony
közelében becsapódott bombának tulajdonítja, de valószínűbb, hogy az
agyagos talaj csúszása döntötte meg a tornyot. Nem messze, a keleti (román)
határ túloldalán, a Szamos partján áll egy másik szép tűztorony: a
szatmárnémeti épület egyszerű, vörös téglás borítása 45 méter magasra
kúszik fel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!