Egy épület „élete” során sok különböző funkciót tölthet be, ez pedig szülhet furcsaságokat. Ilyen a Dózsa György úti zsinagóga esete, amely már több mint harminc éve vívóteremként működik.
Tervezője, a Lechner-tanítvány Baumhorn Lipót összesen 22 zsinagógát jegyez – főművének a szegedit tartják, amely a világ negyedik legnagyobb zsinagógája. Mivel a II. világháború következményeként eltűnt hazai zsidó gyülekezetek imahelyei zömében kiüresedtek, lepusztultak, sokszor csak az átépítés és a funkcióváltás maradt az egyetlen lehetőségük a túlélésre. Angyalföldön is megfogyatkoztak a hívek: a negyvenes évek végére a 800 fő befogadására képes zsinagóga közössége elfért egy kisebb kultúrhelyiségben. Az imahelyet innentől különböző állami vállalatok használták raktárnak, és bár a világháborúban szerzett kisebb sérüléseket gyorsan helyreállították, állapota tovább romlott és 1977-re életveszélyessé vált. Hogy most is áll, az a Budapesti Honvéd Sportegyesületnek köszönhető, mely 1984-ben megvásárolta az épületet, és átépítette boksz- és vívóteremmé. A funkcióváltás során Benczúr László építész a nagy belmagasságú belső teret két „tálcaszerű” födémmel három szintre osztotta, közben gondosan figyelve rá, hogy bármikor visszaalakítható legyen az eredeti állapotára, ha esetleg újra zsinagógaként szeretnék használni. A vallási szimbólumok kivételével a belső színes, geometrikus díszfestést is helyreállították – Benczúr ezért a munkájáért 1989-ben Ybl-díjat kapott. A reneszánsz és szecessziós beütésű, keleties falak között ma a Honvéd vívói edzenek, de nem ez az egyetlen példa egykori zsinagógák „újrahasznosítására”: Békésen például pálinkafőzde működik egy volt imahelyen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!