Van az a hittudományi és etnológiai alapvetés, mely szerint az ördög mindig a pusztában kísérti meg az egyszeri lelket. Jézust is ott próbálta bűnre bírni, és a múlt heti számunkból ismerős Remete Szent Antalt is a kietlen sivatagban kísértették meg a démonok. A néprajzi irodalom számtalan praktikát ismer arra vonatkozóan, miként kell az élet terét házilag megszentelni, ha az valamilyen módon kapcsolatban áll vad tájakkal, netán közel esik „veszélyzónákhoz”.
Az egyik magától értetődő térszentelő lehetőség a kereszt állítása, ami olyan az ördögnek, akár a fokhagyma a vámpírnak: alapesetben még a közelébe sem mer merészkedni. Amikor tehát a város különböző pontjain, csak úgy felállított, templomok vagy temetők nélküli keresztekbe botlunk, azok nagy része úgynevezett határkereszt: oda kerültek, ahol állításuk pillanatában egy adott település szélei húzódtak. Ilyen például az újpesti Görgey Artúr és Erkel Gyula utca sarkán álldogáló feszület is, melynek eredetije 1800 körül került az akkori városhatárra. Bár a település szorosan vett története csupán a 19. század közepén kezdődik, a régészeti leletek szerint ezen a területen bizony már több mint kétezer éve élnek (így ördögöt is űznek) emberek.
Az említett kőkereszt sorsa elég viszontagságosan alakult: több ízben is megrongálták sátánizmussal szimpatizáló galádok – legutóbb, a kilencvenes évek elején még Krisztus testét is lelopták róla a fémgyűjtők. Az elmúlt kétszáz évben körbeépült (távol került tőle a puszta ördöge), a kétezres évek óta már sértetlen is, és tavaly még műemlékvédelem alá is helyezte a főváros, de azért a körülötte lévő reklámözönben – fogsorkészítés, műszaki vizsgáztatás, gumiszerelés, centrírozás – nem tűnik egyébnek egyszerű brandnél.
Persze van olyan nézőpont is, hogy az itteni szolgáltatóipart maga Krisztus támogatja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!