Fogta magát és felment, ha nem is a miniszterhez, de azért majdnem. Meg is kapta a magáét. Nincs azzal az ég egy világon semmi gond, hogy vonattal Hevesvezekényről Budapestre vagy Debrecenbe több, mint négy óra alatt eljutni, majd ugyanennyi idő alatt vissza. Sőt!
A Máv Start a Közlekedéstudományi Intézettel karöltve megcsinálta az új menetrendet, ez a „váz” maradni is fog. – Így „bíztatta” a minap Feldmann Márton, az intézet személyközlekedési igazgatója Fenyves László vezekényi polgármestert, aki faluja hétszáz lakója és négy másik település érdekében emelt szót a 102-es vasúti járat hajnali és esti vonatainak visszakéréséért. Fenyves szerint e váz egy lepusztított csontváz: négy kisvonat naponta a falvakból Kál-Kápolnára, négy meg Kisújszállásra, a vasúti csomópontokba, továbbutazáshoz. Csakhogy a „tudományos” menetrend épp az átszállásokat hiúsítja meg! A Heves városhoz tartozó kistérségből még Tarnaszentmiklóst, Erdőtelket, Pélyt és Kiskörét érinti a járatmegvonás. 1887-ben(!) itt adták át az egykori Mátra-Kőrösvidéki HÉV-ként azt a 74 kilométeres egyvágányú kisvasutat, ami Kált és Kisújszállást kötötte össze. Ez sincs már meg...
– Az egyeztetés úgy zajlott, hogy megmondták nekünk, és kész. Legfeljebb néhány perces módosításra lenne hajlandó a Máv, mert az új menetrend szerintük „vasútfejlesztési stratégia és szakmai alapon hozott döntés.” Az persze meglehet, hogy „stratégia”. Ha az a stratégia, hogy aki tud, az pucoljon innen. Itt nincs ipari park, foglalkoztató már szinte csak az önkormányzat, húsz százalék felett a munkanélküliség. Aki dolgozni akar, annak utaznia kell. S ha a távoli munkahelyen észreveszik, hogy „problémás” a bejárás, jön a lapát! Nevetséges hogy a XXI. században nyolc órás utazásba teljék 110 kilométernyi táv oda-vissza. – állítja a polgármester. Egyetért Tarnaszentmiklós elöljárója, Molnár Lászlóné, akiből a kétségbeesés szól, amikor mondja: „Csak azért vagyunk a térképen, hogy lyuk ne legyen rajta. Már látszik, hogy út és vasút nélkül marad a kistérség, senkinek sem számít, hány munkahely vész el azért, mert ellehetetlenült a tömegközlekedés. Az Agria Volán megoldja a környékbeli utaztatást, de a vasúthoz nem megy. Tőlünk is három kilométernyire az állomás. De most már a vasúti csomópontokhoz vezető húsz kilométereket is kerékpáron tegyék meg az emberek? Mi vár a kórházba, klinikákra igyekvő betegekre, az iskolákba utazókra? S ha tudná, mennyit költ a rémséges utak miatt a buszokra a Volán! Itt nincs fejlesztés, mint Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza-tó túlpartján. Kisköre szenved, Poroszló és Abádszalók virágzik! De érthető is: aki a mi falvainkon átvezető közúton végigrángatja a csónakját utánfutón az autója mögött, soha többé nem erre jön... Én már csak azt mondogatom mindig: marad nekünk a hőlégballon!”
A vasút arra hivatkozik: az ország teljesítőképességét figyelembe véve született a módosítás. Ezzel nem vitatkoznak azok sem, akik a piros Bzmot motorkocsikkal szeretnének utazni, de azt nem értik, miért nem lehet a lakosság utazási igényeihez igazítani a járatokat. Ági a hevesi polgármesteri hivatalban dolgozik hatórás közgazdasági technikumban érettségizett közmunkásként, harmincezerért. Fia még tanul, kozmetikus lánya most adta vissza az ipart. Sírva jött haza a könyvelőtől: „anya, havi százezret kell fizetnem az államnak, s akkor még anyagot sem vettem, egy fillért sem kerestem!” Mint Ági mondja: ha vége lesz a foglalkoztatásának, már utazni sem tud majd munkát keresni. Mert hogy essen be valahová délben?! Szerinte az is fura, hogy a környékbeli vállalkozóknak addig jó a dolgozó, amíg az állam fizeti utánuk a járulékokat, utána le is út, fel is. Ők az utóbbi időkben csak ráfaragtak „állambácsira”: férje katonatiszt volt, aki a száz százalékos nyugdíjat „választotta”, cserébe le kellett mondani a magán-nyugdíjpénztári kétmillió forintos megtakarításáról. ha nem tette volna, 75 százalékot kapott volna. De januártól megadóztatják a nyugdíját. Munkát nem kap. Így kell törleszteniük a svájci frank hitelt a 78 négyzetméteres házukra.
Kisújszállás és Kál-Kápolna közt szükség lenne a 3.50-esre és 4.30-asra a napi ingázáshoz, de nélkülözni tudnának más indulási időpontot – ha már egyszer takarékoskodni kell. A települések kompromisszum-készek, de úgy érzik, szélmalomharcot vívnak.
„Harccal a vasút felé?” - neveti el magát Fenyves István. Az érintett két megye három kormánypárti országgyűlési képviselője is dolgozik azon, hogy visszaállítsák a 102-es hajnali és kora-esti járatait. Eddig válaszra sem méltatták őket. A környékbeli vasutasok szerint a 102-es hivatalosan nem volt „érintett” a ritkításban: burkoltan, vágányzárrendelettel szűntek meg a hajnali vonatok. Az talán költségkímélő, hogy a Máv inkább szállást és útiköltség-térítést ad, hisz saját embereit se tudja a munkába vinni?! A polgármester asszony szerint beszédes, hogy állomásuk két kisgyermeket nevelő dolgozója is busszal tér haza, ha még ébren akarja látni őket. Megkérdezték a közlekedési intézetieket: csináltak-e utasszámlálást? A válasz: igen. Délben. Három ember ült a vonaton, ezért kérik névvel és címmel a „reménybeli utaslistát”. Ki hallott már ilyet? Névvel és címmel látták el viszont a vasúti panaszkönyvi beírásokat azok, akik vették a fáradságot ehhez: Anna is, aki debreceni egyetemi vizsgáira nem ér be, így szállást kell mindig szereznie. Egy boltba kerékpározó bajuszos férfi szerint – a megállónál, a Liliom-soron lakik – röhej, hogy a délin egy utas, a mozdonyvezető, meg a kalauz ül, míg a régi hajnalin szinte az ütközőn is csüngtek! Szavait igazolja: a 12.43-kor érkező kispirosra egyetlen utas vár. Gönczy Gézáné Füzesabonyba megy haza szülei sírjától. Férje 42 évet dolgozott le a Máv-nál, veje mozdonyvezető. Személyes okokból is fáj neki, amit a vasúttal tesznek. Nem érti, miként történhet, hogy a vonalon a kiskörei vasúti híd felújítását tervezik, miközben a járatcsökkentéssel az utasforgalomnak tesznek be. Ez gazdaságos? – néz rám. A bajuszos közben a bevásárlásra még iszik egy sört, s megemlíti: „itt már semmi sem jó! Amikor a Törőcsik Mari, a színésznő kislányként a szomszéd faluban lakott – édesapja Pélyen volt tanár – kisvasút, busz, nagyvasút, csillés áruszállítás is volt. Szén, meg cukorrépa. De már bánya, meg cukorgyár sincs...”
A faluszélen egymás mellett a két tábla: „Európa falu” és „Visszavárunk!” A bajuszos a lilaakác mellől felmutat az utóbbira: „De könyörgöm, hogyan?”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
