Hatalmas nemzetközi visszhangot keltett a hír, miszerint kutatóknak sikerült igazolniuk: Hitler valóban meghalt 1945 áprilisának végén Berlinben, halálát ciánmérgezés és egy pisztolygolyó okozta.
Az eddig is ismert tényeket a tudósok a diktátor Moszkvában őrzött fogainak és koponyacsontjának vizsgálatával erősítették meg – a csontdarab bal oldalán egy valószínűleg golyó ütötte lyuk található, a fogazatát kiegészítő protézisen talált kékes lerakódások pedig a cián nyomára utalnak.
Azt, hogy vajon miért lehet hír egy réges-régen ismert történelmi tény, jól megvilágítja a francia kutatócsoport vezetőjének, Philippe Charlier orvos szakértőnek a nyilatkozata, aki szerint az eredményeik véget vethetnek a Hitler halálát övező összeesküvés-elméleteknek és találgatásoknak. „Nem ment tengeralattjáróval Argentínába, sem egy eldugott bázisra az Antarktiszon, sem a Holdra” – mondta.
Azt nem tudni, hogy ezek a tudományos eredmények képesek lesznek-e meggyőzni azokat az összeesküvéselmélet-hívőket, akik az elmúlt több mint hetven évben előszeretettel gyártottak teóriákat arról, hogyan menekült el a Führer a szövetségesek, és a rémtettei következtében rá váró felelősségre vonás elől. A Charlier által említett elméletek jó- részt azért szökkenhettek szárba, mert Hitler halálának pontos részleteivel csak a szovjetek voltak tisztában, akik nemhogy nem adtak ki információt későbbi hidegháborús ellenfeleiknek, de előszeretettel vezették félre a nemzetközi közvéleményt. Egy időben még az FBI és a CIA is beugrott a híreszteléseknek és nyomozott az állítólag Argentínában bujkáló Hitler után, de nem meglepő módon nem jártak eredménnyel.
Elvis, a beépített nyomozó
Nem csak gyűlölt figurák élnek tovább egyesek képzeletében, leggyakrabban a rajongott személyekkel fordul elő, hogy nem nyugszanak bele a halálukba, inkább hihető vagy éppen teljesen abszurd teóriákat gyártanak a társadalomból való kivonulásuk okairól. A legismertebb „élő halott” talán Elvis Presley, akinek az elvesztése annyira megviselte több millió rajongóját, hogy számtalan teóriát gyártottak a Király feltételezett halál utáni életéről.
A legendás énekes-színész 1977-ben mindössze 42 évesen halt meg szívinfarktusban, amelyhez vélhetően gyógyszerfüggősége és az elhízás vezetett. Hiába a hivatalos bejelentés, rajongóinak egy része már közvetlenül a halálát követően is szívesen ringatta magát abba a hitbe, hogy idoljuk csupán elbújt az őt övező hatalmas érdeklődés elől, és visszavonultan él valahol. Az elmúlt negyven évben számtalan ember állította, hogy látta a Királyt felbukkanni, 1989-ben még egy „Elvis-észlelő” társaság is megalakult ezen esetek kivizsgálására. A legnépszerűbb elméletet egy 1988-as sikerkönyv terjesztette el, eszerint Elvis az FBI beépített ügynöke volt, és a maffia ellen nyomozott. Miután lelepleződött, felvették a tanú- védelmi programba, így tűnt el a nyilvánosság elől.
Ugyanakkor nem Elvis volt az első amerikai popkulturális ikon, akit rajongói képtelenek voltak elengedni – James Dean mindössze 24 évesen szenvedett halálos autóbalesetet 1955-ben, és a szemtanúk ellentmondásos beszámolói beindították az emberek fantáziáját. Ennek ellené- re esetében nem született koherens magyarázat arra, hogy miért is rendezte volna meg saját halálát éppen akkor, amikor karrierjének csillaga meredeken ívelt felfelé, és bármit megkaphatott, amit csak akart.
Inkognitóban élnek tovább
De a fiatalon elhunyt rocksztárokat sem könnyen eresztik a megmásíthatatlanba belenyugodni képtelenek – a 27-esek klubjából (vagyis az éppen ennyi évesen elhunyt zenészek népes táborából) többnek a „második élete” kapcsán is elméletek kaptak szárnyra. Ilyen Jim Morrison, a The Doors legendás énekese, akit 1971-ben Párizsban, egy kádban találtak holtan, és a halál okaként szívelégtelenséget jelöltek meg, de nem végeztek boncolást. Az összeesküvés-elmélet szerint Jim ekkorra egyáltalán nem viselte jól a bálvány szerepet, a francia fővárosban beleszagolt a szabadság és viszonylagos ismeretlenség édes illatába, és úgy döntött, eljátssza saját halálát. A teória hívői szerint egy párizsi kommunában élte tovább önpusztító, drogokkal, alkohollal és nőkkel tarkított életét, amíg mindezek végül valóban be nem teljesítették elkerülhetetlen sorsát. A „klubból” közvetve Kurt Cobain, a Nirvana énekese is a függőségeibe halt bele, miután nem tudta elviselni, hogy a szerek átvették felette az uralmat, egy fegyverrel öngyilkos lett. Mindez nem akadályozta meg a pletykák terjedését, amelyek szerint a népszerűség árnyoldalaitól, és szintén függő feleségétől, Courtney Love-tól szabadult volna egy megrendezett öngyilkossággal.
Európában a legtöbb találgatás talán Diana hercegnő halálát övezi. Sokan képtelenek belenyugodni a „Szívek Királynőjének” halálába, akinek manapság éppen a kisebbik fia, Harry herceg és újdonsült arája menyegzője melengeti az alattvalók lelkét. A legtöbben azt gondolják, hogy a tragikus autóbaleset valójában nem is baleset volt, hanem éppen a királyi család iktatta ki ilyen furmányosan az egyre kellemetlenebbé váló egykori családtagot. De mint a fentiekben, ez esetben is sokan hisznek az önként választott száműzetés teóriában – az egykori hercegnőt többen látni vélték például Vilmos herceg 2011-es esküvőjén is.
Akin a golyó sem fog
Az elméletek gyártói előszeretettel nyúlnak vissza a 20. századnál is régebbre, hiába lőtték le az Amerikai Egyesült Államok elnökét, Abraham Lincolnt egy színházteremnyi ember szeme láttára, vannak, akik ma is úgy tartják, csak el akart bujdokolni (valódi, potenciális) merénylői elől. A démoni Raszputyint, az orosz történelem egyik legrejtélyesebb figuráját olyan nehéz volt megölni, hogy sokan nem is hiszik el, valójában sikerült. A cári család hírhedt gyógyítóját a Juszupov herceg vezette összeesküvők először több embernek elegendő ciánnal próbálták megmérgezni, majd meglőtték, ütlegelték, de amikor ez sem hatott, a jeges Névába dobták. A neki földöntúli képességeket tulajdonítók szerint ezt is túl- élhette – bár ennek ellentmond, hogy testét később megtalálták a folyóban.
Ugyan Hitler esetében a tudomány segítségével sikerült eloszlatni a halálát övező kételyek egy részét, előfordulnak olyan bizonytalanságok és pletykák, amelyek örökre elkísérhetnek minket. William Shakespeare életének számos homályos pontja van, számtalan összeesküvés-elmélet létezik arról, hogy valójában nem is ő szerezte máig meghatározó jelentőségű műveit – több mint 80 kortársát érte ez a megtisztelő vád az évszázadok során. Az egyik legismertebb Christopher Marlowe drámaíró, aki (természetesen csak állítólag) 29 éves korában halt meg. Addig az angol titkosszolgálatnak dolgozott, és halálának homályos részleteiből az utókor teóriagyártói arra a következtetésre jutottak: nem is vesztette életét egy kocsmai csetepatéban, csupán elbujdokolt hitelezői és az istenkáromlás miatt őt üldöző igazságszolgáltatás elől, majd Shakespeare néven jelentette meg műveit. Talán ez ma már mindegy is.
„Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk. Lesz, ami lesz: Aki meghal ebben az évben, az kvitt a jövő évre” – írja a IV. Henrikben Shakespeare. Vagy Marlowe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
