Az Exxon Mobil és a BP olajtársaságok nem kockáztatnak: elkezdték kimenekíteni a dolgozóikat az észak-iraki olajvidékről, miután az ISIS szélsőséges iszlamista szervezet a jelek szerint úgy döntött, hogy megkísérli rátenni a kezét a térségbeli olajkincsre, annak kitermelésére, feldolgozására.
A hét elején indult dzsihadista támadás célpontja az ország legnagyobb olajfinomítója Bajdzsiban. A legfrissebb hírek szerint a bagdadi kormány egy elit alakulatot küldött a stratégiai fontosságú hely visszaszerzésére, sikerült is a finomító területéről kiszorítani a támadókat, noha azok állítólag továbbra is körülzárják a komplexumot.
Bajdzsiban a termelés azonnal leállt, az emberek körében pánik és felvásárlási láz kezdődött. Bár az olajkitermelés 70 százaléka Irak biztonságos, déli részén zajlik, az olajpiac gyorsan reagált, az olaj hordónkénti ára kilenc hónapos csúcsot döntve, 115 dollár felé emelkedett. A földrajzi távolság sem a spekulatív piacokat, sem az életüket féltő külföldi szakembereket nem nyugtatja meg, ugyanis az ISIS elképesztő sebességgel terjeszkedik, és a hivatásos kormányerők eddig rendszerint megfutamodtak, ha harcolniuk kellett.
A helyzetet jól példázza, hogy nem a katonaság, hanem síita milíciák készülnek Bagdad védelmére, míg északon a kirkuki olajmezőktől a kurdok tartják távol a szélsőségeseket. Irak a világ bizonyított kőolajkészleteinek 9 százalékával, mintegy 143 milliárd hordónyi olajtartalékkal rendelkezik, és egyes becslések szerint délnyugati területein lehet még 300 feltáratlan lelőhely. Szaddám Huszein annak idején megakadályozta a nagy nemzetközi olajcégek működését az országban, így azok erősen lobbiztak az amerikai kormánynál, hogy lépjen fel a diktátor ellen. A „gonosz birodalma” ellen igencsak kétes hivatkozással megkezdett, 2003-as háború alatt gyakorlatilag leállt az olajtermelés, majdnem tíz év kellett, hogy magához térjen.
A bagdadi olajügyi minisztérium tavaly úgy számolt, hogy 2020-ra naponta 12 millió hordó nyersolajat termelnek majd ki az országban.
A Nemzetközi Energiaügynökség már akkor is csak ennek felét tartotta reálisnak, ugyanis Irak rossz befektetői környezetnek számít: az ügyintézés rugalmatlan és korrupt, és a kormány rendkívül ragaszkodik a saját bevételeihez, ami a nagy társaságok számára kevesebb profitot eredményez, holott a kitermeléshez szükséges beruházásokat nekik kell finanszírozniuk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
