Januárban még villogtak a vakuk, koccantak a pezsgőspoharak, aztán hazamentek mind a legények, megnézték még magukat az esti híradókban és elfelejtették az egészet. Ki emlékszik már arra a méltatlanságteljes ünnepélyre, amely a múzeumra ráerőszakolt kiállítást nyitotta?
Mostanság csak japán turisták fotózzák, az értőbb fajta pedig áll bambán a tárlat láttán, hát ez meg mi? Nem tudom, akad-e, aki elmagyarázza nekik, hogy nincs ma kiállítás, ami többet mondana a magyar viszonyokról. Hogy itt kérem a miniszterelnök udvaronca által közpénzből megrendelt és széles körű köznevetség tárgyává vált alkotások vegyülnek a 19. századi nemzeti ikonográfia néhány műremekével. Hogy tudják, ilyen ma az ország: letűnt idők nagyságán búsongó, jelenében röhejes. Bár annak, akinek fontos a Nemzeti Galéria szakmai tekintélye, aligha van kedve nevetni ezen.
De most, hogy a politika már máshol, például a Csukás István helyére az alaptanterve szuszakolt Wass Albert világában keresi szimbólumait, csend van és nyugalom a múzeumi termekben. Alkalom a méltóság halk és – ahogy mondják – óvatos visszaépítésére. Nem hívtak kamerákat, pezsgőt sem bontottak, csak kiegészítették a tárlatot a Nemzeti Galéria művészettörténészei néhány valóban értékes kortárs festménnyel, meg a hozzájuk tartozó rövid kis szövegekkel.
Széljegyzetek, ez a címe. Nem politikai állásfoglalás, csak beleírták az értékeset is az értéktelenbe. Hogy ne gondolja azt a múzeumba tévedő műértő, hogy itt már mindenkinek elment az esze, hogy itt már mindenkit beszippantott a centrális erőtér.
Széljegyzetek – ha lenne címe bírósági ítéletnek, jól illene a héten a híres-neves UD Zrt.-ügyben hozott verdikthez is. Egy szakmai tisztességére kényes bíró szókimondó hozzáfűzései a magyar valósághoz. Hogy jobban értsük, legalább első fokon, miként veszítette el függetlenségével együtt a tisztességét is a politikai akarat szolgájává tett ügyészség. Hogy azokat küldték a vádlottak padjára, akik alkotmányos kötelezettségüket teljesítették. Hogy akik törvénytelen eszközökkel manipuláltak, magas pozíciót kaptak cserébe. Az ellenfelek leszámolásában közreműködő magán-titkosszolgálat pedig éppen most jutott 1,8 milliárd forinthoz az adófizetők pénzéből.
A széljegyzet persze a történet vezérfonalán, egy párt kivégzésén, az ellehetetlenített köz- és magánéleteken, változtatni már nem tud. De ha apró kis hajszálrepedéseken szivárog át a szakmai becsület a silányság jégtakaróján, akkor még az is előfordulhat, hogy a széljegyzetekből egyszer egy új történet íródik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
