Kiment a divatból a csapvíz, a magyarok ásványvízfogyasztása harmincszorosára nőtt másfél évtized alatt. A műanyag palackok élettani hatásairól keveset tudunk, de a környezetnek biztos sokat ártanak. Egyetlen liter ásványvíz előállításához 3 liter csapvízre van szükség.
Van egy olyan élelmiszer-ipari termék,
aminek az elmúlt években, sőt évtizedekben
meredeken emelkedett a fogyasztása
Magyarországon, és nem a folyamatosan
szaporodó pékségekben kapható aprósüteményekre
vagy az egyre változatosabb
ízekben kapható röviditalokra kell gondolni.
Míg 1991-ben évente átlagosan még
csak 4 liter ásványvizet ittak a magyarok
fejenként, 2015-re ez a szám 126 literre
nőtt az asvanyvizek.hu adatai szerint.
A fogyasztás a kilencvenes évek közepén
kezdett el meredeken, évente 20-30 százalékkal
növekedni, és a kétezres évek
közepére elérte az európai középmezőny
szintjét. Ma például Németországban és
Ausztriában kevesebb palackozott vizet
isznak a magyaroknál, Franciaországban
és Olaszországban viszont valamivel többet.
Míg a nyugati országokban a mentes
vizek fogynak jobban, nálunk és a környező
országokban a szén-dioxiddal dúsítottat
kedvelik, vélhetően nem teljesen függetlenül
a magyar „fröccskultúrától”. Egy
korábbi kutatás – Nestlé, Életmódközpont,
2010 – eredményei szerint a márkák
közül elsősorban íz alapján választanak a
fogyasztók, a karakteres vizeket kevésbé
kedvelik, de a második döntési szempont
már kevésbé szubjektív: az ásványianyagtartalom.
Azt is kár lenne tagadni, hogy a
sokszor kézben cipelt ásványvizespalack
státusszimbólummá vált – egészséget,
fittséget kapcsolunk hozzá, és egy jól megtervezett
üveg megfelelő marketinggel
akár divatcikk is lehet ideig-óráig.
Háromból egy
A hatalmas népszerűséggel párhuzamosan
viszont a környezetvédők egyre
hevesebben kongatják a vészharangot,
ugyanis nem utolsósorban a rengeteg palackozott
ital következtében évente 300
millió tonna plasztikhulladék termelődik
a világon, amelynek egy jelentős része végül
újrahasznosítatlanul az óceánokban
landol. Döbbenetes adat, de ha a gyártási
folyamat elejétől egészen a palackozásig
nézzük a folyamatot, akkor kiderül: egyetlen
liter ásványvíz előállításához három
liter csapvízre van szükség. Ráadásul a
csapvízzel összehasonlítva a palackozott
rettentően drága is. Egy félliteres kiszerelésért
legalább 100-200 forintot kérnek a
boltokban, ami közel egy köbméter, vagyis
ezer liter csapvíz ára. Így akár kétezerszeres
árat is fizethetünk, amikor bedobunk
egy kis üveg vizet a kosárba. És bár a vízfogyasztás
fontos egészségügyi előnyeit
senki nem vitatja, egyre többen teszik fel
a kérdést: vajon egy olyan országban, ahol
a csapvíz minősége a legtöbb helyen jó,
mi értelme van rengeteg pénzt költeni a
környezetszennyező palackozott vízre?
Kétségtelenül vannak az országnak olyan
részei, ahol az ivóvíz minősége rosszabb,
ugyanakkor ez számít a legtöbbször és
legalaposabban ellenőrzött élelmiszernek,
évente hatvanezernél is több mintát
vizsgálnak meg a hatóságok – derült ki egy
tavalyi konferencián, amit a Magyar Víziközmű
Szövetség szervezett. Az embereket
leginkább a klórtartalom aggasztja,
pedig éppen ez garantálja, hogy a vízben
ne legyen semmilyen, az emberi szervezetre
káros anyag. Amikor a víz klóros ízű,
az a szakértők szerint éppen azt jelzi, hogy
az anyag találkozott valamilyen szennyeződéssel,
reakcióba lépett vele és „megfogta”
azt.
A csapvíz mellett érvelők szerint az
egészségre ártalmatlan mennyiségű klór a
kisebb rossz, mint a műanyag palackokból
potenciálisan a vízbe oldódó káros anyagok,
amelyeknek hosszú távú hatásairól
még nagyon keveset tudni. Az ország
egyes területein a harmincas évek óta (ekkoriban
fúrták a problémás artézi kutakat)
gondot okozott az arzén, ami hosszú
távon rákos és egyéb megbetegedéseket
okozhat. Hála az EU szigorú határértékeinek
és arzénmentesítési programjának,
ma már egyre kevesebb helyen szennyezett
a víz a nagy mennyiségben méregnek
számító anyaggal.
Így az arzén helyébe új félelmek léphettek.
A fent említett rendezvényen
hangzott el, hogy felesleges félelmeket
gerjeszt a városi legenda, mely szerint a
csapvíz gyógyszermaradványokat tartalmaz.
Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok a
csapból folyó ivóvizeknél semmit nem találtak,
a Dunából vett mintákból sikerült
kimutatni minimális mennyiségű ilyen
típusú szennyeződést.
Mindezek ismeretében is nehéz eldönteni,
hogy mikor teszünk a szervezetünknek
a legjobbat, ha a magas ásványianyagtartalmú,
önmagában kétségtelenül
egészséges palackozott vizet választjuk,
vagy a sokszor kevésbé jó ízű, de egészségügyi
kockázatot nem hordozó csapvizet.
Erre a dilemmára nyújtanak megoldást
az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő
víztisztító berendezések, kaphatóak
csapra szerelhető változatok és kancsók
is. Ezeknek a szerkezeteknek a valódi értelmét
is vitatja sok szakértő, mert bár
a kellemetlen klóros mellékízt valóban
megszüntetik, de vitatott, hogy a csőrendszerből
bekerülő szennyeződéseket valóban
milyen hatékonysággal szűrik ki. Az
Országos Tisztiorvosi Hivatal korábbi állásfoglalása
szerint a vízszűrők által meglágyított
vizet újra kellene sózni ahhoz,
hogy megőrizze kedvező élettani hatásait,
vagyis vissza kellene keményíteni, nagyjából
az eredeti állapotra. Olyanra, ahogy a
csapból kifolyt.
5500 év
Ha kiemelkedően magas (100 nanogramm/liter) mennyiségben mutatnának ki gyógyszermaradványokat a vízben, akkor 20 millió pohárnyit kellene belőle meginni, hogy például egyetlen tablettányi, 400 milligramm ibuprofén hatóanyagú fejfájás-csillapítót megigyon az ember. Ez napi két literrel számolva 5500 évig tartana.
Gleccservíz, jéghegyvíz, távoli forrásokból fakadó ásványvizek – csak néhány különlegesség, ami már a magyar piacon is megtalálható borsos áron, de mindez semmi a világ legdrágább palackozott vizeihez képest. Egyetlen 750 ml-es üvegnyi nem kevesebb, mint 60 ezer dollárba kerül az Acqua di Cristallo Tributo a Modigliani elnevezésű termékből, amelynek nem is annyira Franciaországból és Fidzsiről származó beltartalma különleges, hanem 24 karátos aranyból készült üvege. Ehhez képest kifejezetten olcsónak számít a 400 dollárt kóstáló Kona Nigari víz, amelyet Japánban árulnak, azzal az ígérettel, hogy segít a fogyásban, csökkenti a stresszt és még az ember bőrére is jó hatással van. Így nem is tűnik olyan rossz üzletnek a sótlanított tengervíz, amelyet Hawaii környékén nyernek ki az óceánból. A finn Veen nevű termék a legfrissebb és legtisztább vízként hirdeti magát, üvegenként 23 dollárért. Az AquaDeco nevű terméket Kanada gleccsereiből nyerik ki, aki megvesz egy üveggel 12 dollárért, 18 ezer éve megfagyott vizet kortyolgathat egy parfümre hajazó üvegből. Ennek kevesebb mint felébe kerül a Tasmániai Eső elnevezésű víz, amely nem árul zsákbamacskát: pontosan az található benne, ami rá van írva: esővíz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!