Voks, pénz, lista – meg az ország

Bár tanácsadó testületét már összerakta, árnyékkormányt csak februárban hirdet, így Karácsony Gergely egyelőre nem árulja el, kiket invitál a „háttérkabinetbe”. Arra szorítkozik csupán, hogy nyilván beemeli egyes tanácsadóit, illetve több pártpolitikust is – ugyanis az MSZP miniszterelnök-jelöltje szerint a közvélekedéssel ellentétben a politikusok nem hülyék. A februári dátum nem véletlen: hivatalosan az MSZP február 10-i kongresszusa emeli miniszterelnök-jelöltté, illetve február 17-én startol (jogszabály szerint) a kampány. Mindenesetre Zugló polgármestere mindenkit szeretettel vár, hogy bővülhessen az MSZP–Párbeszéd szövetsége. Hogy erre mennyi az esély, az erősen kérdéses.

Egyrészt a jelöltállítási potenciál függvénye – példának okáért az MSZP–DK-megállapodás szerint a Demokratikus Koalíciónak 46 egyéni választókerületben kellene embert állítani. Több belső forrásunk szerint 15-20 választókerületben teljesen esélytelen a jelölt, a képviselő-jelöltséghez szükséges aláírások összegyűjtése után (ez némi pártközponti segítséggel zajlik) ezekben a választókerületekben érdemben véget is ér jelöltsége.

Karácsony a Népszavának adott szombati interjújában (http://nepszava.hu/cikk/1151320-karacsony-gergely-nem-szerencsere-hanem-strategiara-epitek ) úgy fogalmazott: a tárgyalások alatt úgy tűnt, mintha Gyurcsány pártja nem jelöltekben, hanem választókerületekben gondolkodott volna. Mindenesetre a DK-nak valamennyit ezek a kerületek is hoznak – a saját párttagjaik biztosan a párt emberére szavaznak, és talán számíthatnak némi szocialista voksra is. Az átszavazási hajlandóságot firtató mérések úgy találták: LMP-s támogatásra még azokban a körzetekben is kevés az esély, ahol a DK érdemi jelölteket állít.

A szövetség bővülésének van pénzügyi szempontja is: mégpedig 150 millió forintos tételekben. Nyilvánvaló módon, aki a maximum támogatást szeretné hazavinni, azaz 597 millió forintot, az mind az 106 egyéni jelöltet prezentál. Ennél persze kevesebbet is lehet állítani, az azonban veszteséggel jár, ökölszabály szerint minden mínusz 25 képviselővel hozzávetőleg 150 millió forint dotációtól esik el a párt (lásd írásunkat a 10. oldalon). Éppen ezért az LMP, a DK és az MSZP is meggondolja, hogy mikor léptesse vissza a jelöltjét, hiszen az komoly érvágást jelent. Márpedig aki frakcióra és állami pénzre hajt, az ezt nem nyeli be.

Ez annyit tesz, hogy számos helyen lehetnek ugyan sikeres függetlenek, de a pártok csak korlátozott mértékben fogadhatják be őket. Eddig érdemben a szocialisták kötöttek alkut függetlenekkel, noha az MSZP–DK-megállapodás értelmében 60 választókerület az övék. Csakhogy amennyiben lemennek 53 jelöltig, akkor a 300 milliós támogatásuk feleződik. Erre mondta Karácsony Gergely, hogy ő győzelemre optimalizál, mert veszteségre nem lehet.

A szövetségbővítés harmadik szempontja – amire szintén érvényes a zuglói polgármester egy mondattal ezelőtt említett mondása, hogy egy független ugyan sokkal nagyobb eséllyel nyerhet meg egy választókerületet, de ha bukik, akkor az őt támogató politikai erő vesztesége is nagyobb. Ugyanis a ráadott töredékszavazatok elvesznek, azaz gyengül a lista – következésképp zsugorodik a parlamenti frakció. Viszont ha meg sem próbálja egy ellenzéki párt, akkor ugyan egy-két honatyával lehet testesebb a képviselőcsoport, csak épp üzembiztosan ellenzékben lesz. Ráadásul a közös lista minimalizálná a károkat. Hiszen amíg szétaprózott az ellenzék, a parlamenti küszöböt meg nem ugró formációkra leadott szavazatok veszendőbe mennek, míg a Fidesz – hiszen ahol veszít is, ott is sok töredékvoksot söpör be a szoros versenyben – maximalizálni tudja a listás voksait, és a kormánypártnak fütyül a kettős állampolgárok szavazatainak zöme is.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!