Sukorónak egyetlen interpretációja van, az pedig az ügyészség politikai szerepvállalásáról szól, egyetlen döntésre bízva, marad-e hazánk jogállam vagy sem – ez Fleck Zoltán jogszociológus véleménye. Holnap a parlament felfüggeszti Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát.
Miután a Fidesz volt képviselőjelöltje által vezetett Legfőbb Ügyészségnek a Fidesz-kormány által jó előre kitüntetésben részesített ügyésze vezeti a nyomozást, fordulatokban gazdag eljárásnak nézhetünk elébe.
Sukoró-ügyben a tényállás ismert. A miniszterelnök – Gyurcsány Ferenc – hivatalában, az Országház Nándorfehérvári Termében, fogadott egy igen neves amerikai befektetőt – Ronald Laudert –, aki a világ összes kormányfőjéhez bejut, ha akar. Ezt onnan is lehet tudni, hogy ekkortájt még Orbán Viktorhoz is bejutott kétszer, pedig ő akkor nem is volt miniszterelnök, csak akart az lenni. Lauder Gyurcsányhoz csak egyszer ment, hogy beavassa terveibe: komoly mennyiségű pénzt hozna Magyarországra, teremtene belőle 2500 munkahelyet. A miniszterelnök támogatásáról biztosította a beruházást. A megbeszélésen a befektető javaslatot tett arra, hogy a beruházásra kiszemelt terület tulajdonjogát telekcserés megoldással szerezné meg. A miniszterelnök ekkor megkérdezte a teremben helyet foglaló állami szervezet vezetőjét, hogy ez törvényesen kivitelezhető-e. A nemzeti vagyonkezelő felelős vezetője azt válaszolta, hogy arra a magyar jogszabályok lehetőséget adnak. Erre a miniszterelnök – minden jelenlévő emlékezete szerint – olyasmit mondott, hogy akkor tegye mindenki a dolgát. Ezt az ilyenkor szokásos módon emlékeztetőben rögzítette a kormányfő személyi titkára. A legfőbb ügyész szerint „Gyurcsány Ferenc ezzel a magatartásával eldöntötte, hogy a kért Velencei-tó-parti, állami tulajdonban lévő ingatlanegyüttes tulajdonjogát a befektetők megszerezhetik, és kizárólag a cserét határozta meg az értékesítés lehetséges módjaként”. És ez szerinte hivatali visszaélés, három év börtönnel is büntethető. A tényálláshoz hozzátartozik, hogy a megbeszélésen résztvevők közül többeknek is volt már módjuk eskü alatt nyilatkozni a történtekről, és ők mind azt mondták, Gyurcsány nem határozta meg a telekcserét az értékesítés lehetséges módjaként. Ráadásul az ügyben a magyar államot egyetlen megveszekedett fillérnyi kár nem érte, hiszen a beruházás nem jött létre. Se telekcsere, se munkahely nem lett, kárunk legfeljebb ez utóbbiból származik, de ez már egy másik történet, a felelősei is mások.
Bajnai Gordon pénteken az ATV Egyenes beszéd című műsorának adott interjúban azt mondta: Gyurcsány Ferenc törvényesen járt el a Sukoró-ügyben. Bajnai, aki még gazdasági miniszterként jelen volt az ominózus megbeszélésen egyértelművé tette: „Gyurcsány Ferenc nem követett el olyat, ami miatt törvénysértéssel lehetne vádolni”. Mint mondta, nehéz hivatali visszaélésként beállítani, hogy Gyurcsány a sukorói kaszinóberuházás befektetőivel 2008 májusában folytatott parlamenti megbeszélésén a telekcsere szabályszerűségéről érdeklődött, majd azt mondta, hogy mindenki tegye a dolgát törvényesen. Gyurcsány Ferenc a jelenlegi vádak alapján nem követett el bűncselekményt – nyilatkozta egybehangzóan lapunknak Bócz Endre nyugállományú fővárosi főügyész és Fleck Zoltán. – A bűncselekmény hiányában való felmentést tartanám jogosnak – vélekedett Bócz. Hozzá hasonlóan Fleck Zoltán is úgy gondolja: egy ilyen „vállveregetést” – amiből megszámlálhatatlanul sokat látott már az Országház Nándorfehérvári Terme – nem lehet konkrét döntésként értelmezni.
Az ügy – minként arra Bajnai és a jogi szakértők is utalnak – az ügyészség politikai befolyásolásának gyanúját veti fel.
A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai táviratból tudjuk, hogy Orbán már 2007-ben azt mondta nagykövetek előtt: „megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”.
Neves ügyvédek vallják, a sukorói ügytől függetlenül nyilatkozta például Bánáti János ügyvéd, az ügyvédi kamara elnöke, hogy a gazdasági döntések büntetőjogi vizsgálata nagyrészt politikai elhatározás kérdése. Hogy az ügyészségen ez ügyben komoly lehet a politikai nyomás, jelzi: Budai Gyula, elszámoltatási kormánybiztos számára már tavaly novemberben egyértelműen bizonyított volt Gyurcsány Ferenc „érintettsége a sukorói beruházás ügyében”. Nem is értette, hogy a Legfőbb Ügyészség miért vacakol annyit. Polt Péter legfőbb ügyész azonban megvárta, hogy a parlament elfogadjon egy különös történetű és tartalmú jogszabályt, a büntető eljárások rendjéről. Két nap gondolkodási időt adott a Fidesz, hogy a váratlanul előkerült antikorrupciós csomagot az ellenzék megeméssze, amikor június 15-én hajnali ötkor, négy képviselő jelenlétében a tervezet általános vitája zajlott a parlamentben. A papírokat előző nap kapták kézhez a képviselők, de egy nappal később sem tudták megmondani az előterjesztők, ki készítette azt: Balsai István szerint az ügyészség, Cser-Palkovics András ráhagyta, Lázár János cáfolta. Cser-Palkovics vállalta a javaslat menedzselését, a „kiemelt korrupciós ügyek” kezelésére vonatkozó szabályok gyorsütemű megváltoztatását. Hirtelenjében egy ilyen ügy jutott eszébe: a sukorói telekcsere. Nehéz elhessegetni a gyanút: a törvényt mintha Gyurcsányra szabták volna; a felpuhított eljárásjogi játékszabályok utólagos alkalmazhatósága az előző kormány felelősségre vonását könnyíti meg.
Így lett végül kerek a történet, jöhet hétfőn a kétharmados parlamenti döntés Gyurcsány mentelmi jogáról. Bajnai Gordon pénteki interjújában úgy fogalmazott: azoknak, akik „örülnének, tapsolnának”, ha elítélnék a volt miniszterelnököt, gondolniuk kell rá, hogy ha ez politikai nyomásra történik, politikai ellenszenv vagy bosszúvágy miatt, akkor „nem biztos, hogy ez Gyurcsány Ferencnél meg fog állni”. Hozzáfűzte: azok, „akik ma örülnek, lehet, hogy egyszer maguk is áldozatok lesznek”.
Ha jobban belegondolunk, igen érdekes kérdést vet fel a Sukoró-ügy: mihez van egyáltalán joga Magyarország miniszterelnökének? Mert ezek szerint ahhoz nincs, hogy egy jogszerű eljárás lefolytatását kérje az arra hivatott állami szervezet vezetőjétől. De akkor mire van? A magyar miniszterelnök jogállása egészen 2006-ig az államszocialista felfogást tükrözte, nem volt közjogilag kibontott szerepe, afféle első miniszter volt csupán, jogi értelemben koordinatív feladatot volt hivatott ellátni. A valóság azonban már Antall József óta egészen nyilvánvalóan más: a kormányfő személyében is dominálja a végrehajtó hatalmat. 2006-ban történt, hogy a jog elkezdte leképezni a valóságot, a jogállási törvénybe a német alaptörvényből emelték át a miniszterelnöki jogkör szabályozását. Eszerint a miniszterelnök szabja meg a kormány politikájának általános irányát, normatív feladatot határoz meg a kormány és szervei számára. A jogállási törvényt megtámadták az Alkotmánybíróság előtt, amely dodonai döntést hozott: a normatív utasítás kifejezést megsemmisítette, de a feladatszabás lehetőségét benne hagyta, sőt, az indoklásban azt is kimondta: a miniszterelnök munkaszervezési feladatot szabhat azon szervek számára is, amelyek tőle államigazgatási függésben nincsenek. Ha belelapozunk Orván Viktor jövő évtől hatályos alkotmányába, szép példáját találjuk benne a cinizmusnak Az új alkotmányba ugyanis visszaírták a miniszterelnöki jogkör Alkotmánybíróság által egyszer már megsemmisített részletét, a normatív feladatszabás jogát. Vagyis: Orbán megteremtette magának a jogot arra, ami miatt az ügyészség hivatali visszaéléssel vádolja Gyurcsányt.
A jogi kereteken túl érdemes elidőzni egy politikai-erkölcsi dilemmánál is. Ha a volt miniszterelnök hivatali visszaélést követ el azzal, hogy feladatot szab egy állami szervezetnek, akkor vajon milyen megítélés alá esik a szigorúan egyes szám első személyben megfogalmazott mondat egy olyan kormányfőtől, aki másfél év alatt egyetlen gazdasági adatot sem talált el: „nem csinálok titkot abból, hogy a kétharmados gazdasági törvények területén megkötöm a következő tíz magyar kormány kezét”?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
