7D-s élményszínház

Álmok nélkül nem élhet az ember, szól az ajánló és sugallja Ibsen drámája. Hegymegi Máté nem is él nélkülük: nagyokat, merészeket álmodik. Ibsen nagyívű költői művét például mindjárt Kőbánya pincerendszerébe. Ám nem elégszik meg a rendhagyó, jelentésteli térrel, fizikailag is nagy utazásra késztet bennünket. Peer állandóan úton levését átéleti velünk is, így vele együtt bolyongunk az útvesztőben. Megnyitja a színházi teret mélybe és magasba: csillagos égre és pincébe, városra és természetre.

Busszal visznek bennünket a Ráday utcából Kőbányára, majd vissza a Bakáts téri, felújítás alatt álló templomba. Végleg szakralizálódik hát utunk. Közben meg az éjszakai város fényei és a csillagos égbolt kísér. Egyszóval Peer Gynt-i a rendezés: mer a megszokott keretekből kitörni, őrülten másfajta lenni és saját utat járni. Igaz, más tekintetben is olyan néha, mint Peer a Gomböntő szerint: olykor azt érezni, csak héjból áll, akárhogy bontjuk is. Térrel, látvánnyal rendkívül jól bánik és manipulál, de mintha több nem is igen lenne benne.

Persze a szimbolikus pincerendszer már önmagában is képes leképezni a drámát. A néző közben meg folyamatos aktivitásra kényszerül: folyvást mennünk kell, vezetőnket figyelni, helyet keresni, széket magunkkal vinni stb. Közös utazás ez, térben és lélekben. Egyfajta beavatási szertartás, alagutakkal, alászállásokkal, útelágazásokkal, zsákutcákkal, sötéttel, kanyarokkal, veszélyekkel, nyirkossággal és hideggel. És úgy tűnik, ez úton levés apránként behúz bennünket is a történetbe. Ha akarjuk, ha nem, hat. Élményszínház ez a javából: minimum 7D-s.

Nagypál Gábor pedig alkatilag és talentumát tekintve is az egyik legalkalmasabb színész a címszerepre. Igaz, az általam látott esten kissé dekoncentráltnak tűnt, ám még így is vitte a hátán az emberpróbáló négy és fél órás előadást. Amiben remek társak segítik, többek közt Homonnai Katalin, Spilák Lajos, Kurta Niké és mindenekelőtt Nyakó Juli.

A rendkívüli formaérzékkel és vizionalitással bíró Hegymegi rendezései bár nem hibátlanok, még csak nem is mindig meggyőzőek, mégis olyanok, amik fontosak, emlékezetesek, mert rendre bátor vállalások, s újszerű megoldásaikkal vérpezsdítők a színházi életben. Peerje is a tavalyi évad legunikálisabb, legélményszerűbb előadása. És talán nem is csak a tavalyié.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!