Elit játszma
Noha egy gyönyörű, élelmes és szívós nőt választott hősének Aaron Sorkin, az Amerika legnagyobb illegális pókerjátszmáit szervező Molly Bloom (Jessica Chastain) minden tettét annyival magyarázta: hatalmat akart a befolyásos férfiak fölött. Mindez zsarnoki apjával (Kevin Costner) kezdődött, aki miatt műtött gerinccel is elindult az olimpiai selejtezőn buckasízésben. Tragikus, ha egy gyereknek így kell küzdenie a szülője szeretetéért, egyben a legnagyobb bűnözői közhely, hogy „nehéz gyermekkora volt”.
Az igaz történet alapján írt sztori a Bloom és ügyvédje (Idris Elba) közti vitákból és visszaemlékezésekből bomlik ki, de a rendezőként debütáló Sorkin még író aggyal gondolkodik, ezért vészesen felborulnak az arányok párbeszéd és cselekmény közt. Szereplői úgy darálnak, hogy a csontszáraz pókerszabályok is felüdülésnek hatnak a túlpörgetett, émelyítően tömény párbeszédek mellett. Ez Sorkin kézjegye, csakhogy ezúttal ő is blöfföl: exkluzív tartalom nélkül ugyanúgy nem tudja eladni a sztoriját, ahogy Bloom se az FBI-nak, sem a kiadóknak.
Ha nem is hőst, de legalább erkölcsi bajnokot akar faragni Bloomból, ám csak orbitális baleknak és szőkenőnek állítja be azzal, hogy végtelenül leegyszerűsíti a motivációit és a jellemét.
Bloom akkor sem vállal felelősséget a törvénytelen útra lépésért, a drog- és alkoholfüggőségéért, mikor a bíróságon bűnösnek vallja magát. Ebből is csak valami fura epifánia fakad, hogy ő sosem adja fel – itt kapcsolunk vissza az elbukott sportkarrierjéhez.
A bukás önmagában nem baj, sőt hasznos és felszabadító, gondoljunk csak Beckett szavaira: „Próbáld újra. Bukj el újra. Hibázz jobban.” De Mollycsak egyre butábban hibázik, amivel végképp kiábrándítja a neki eleinte még hitelt adó nézőket. A forgatókönyv és a saját blöffjei csapdájába esik, ami után joggal kérdezhetjük, ugyan miért kellene, hogy a sorsa érdekeljen minket?
A film alapjául szolgáló könyv – Molly Bloom: Elit játszma – magyarul az Agave Könyvek gondozásában jelent meg
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!