Szövetségbe nem forrt... - Moldova György: A Nagy Októberi Összefogás ((Urbis Könyvkiadó, Szentendre,
2014. 126 o.)
Nagyon a bögyében van a baloldali ellenzék esetlensége a múlt héten 80. életévét betöltő szerzőnek.
Ennél égetőbben már csak a nemzeti-kormányzati jobb fáj neki. Előszavában oly annyira el is határolódik tőle, hogy véletlennek nevezi egyáltalán a közös országba születésüket – de persze nem kerülheti ki őket: a Narancs Párt és a Nemzeti Szentfazék Párt éppúgy maró gúny tárgya lesz, mint a most pellengérre állított Megint Szívhatjuk, Pajtás! (MSZP), az Elgyün 2014 (E2014), a Páran Maradtunk (PM) és a Dafke Különbözünk (DK).
A könnyen beazonosítható pártvezetők – Házmestery Hunor, Bajvan Violin és Öszödi Frigyes – főleg egymással küzdenek nevetséges módon, még ha néha dr. Zseb Napóleon kormányfővel is tengelyt akasztani látszanak, ám a választások utáni, 2014 júniusából retrospektív kiértékelt magyar múlt-jelen-jövő nemcsak e látszatszerűség miatt mutat sírnivaló képet. Merthogy mindennapjaink valósága még ennél a publicisztikai szatíránál is abszurdabb helyzetbe hoz minket, magyarokat.
Irodalmisága, nyelvi kimunkáltsága, frissessége ráadásul elmarad Spiró György és Parti Nagy Lajos hasonló tárgyú és műfajú műveitől (Feleségverseny; Fülkefor és vidéke: magyar mesék).
A címadó írás melletti A néma súgó című sem a szelíd aggodalom hangnemében szól politikától terhes életünkről, egy fokkal kidolgozottabb is talán – hasonló rémkép hazánk állapotáról.
(Urbis Könyvkiadó, Szentendre, 2014. 126 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
