Hártyányi a határvonal bunkóság és frappáns beszólogatás között, ezért könnyű csuklóból lealázni a kvízjátékot és elzavarni Kasza Tibit Thaiföldre, ám előtte nem árt megkérdeznünk magunktól, vajon ez nem PC-csőszség, avagy kettős mérce részünkről?
Az adásonként újabb ismert játékospáros feladata eltalálni az egyre fogyó tízmilliós nyereményért a nehezen elhelyezhető (pl. fiatalos öreg, piros hajú, latinos stb.) statiszták korát, amit persze nem sok választ el a húspiactól, hiszen mustrálgatni kell még a kezüket-fogukat is, hogy jól tippelhessenek. De ha fotókat mutogatnának adásban, azzal sem sértenék a statiszták emberi méltóságát, élőben viszont sokat segíthetnek a saccolásban a nemverbális információk.
Aki azt állítja, soha életében nem találgatta még valakinek a korát vagy egyéb tulajdonságait a külseje alapján, az vagy nem tudatos, vagy nem őszinte, mert akár illik, akár nem, emberek közt járva folyamatosan ilyeneket szkennel az agyunk.
Más kérdés, hogy a tippekért kell-e hangosan bocsánatot kérni, de már ez is mókás, hogy páran kínosnak érzik a helyzetet, amire Kasza rendre le is csap. Amilyen elviselhetetlen volt, mikor előre megírt poénokat mondott fel a saját show-jában, spontán annyival szórakoztatóbbak a beszólásai.
Legjobb, mikor a játékosokkal oda-vissza megy a bökdösés – Németh Kristóf és Csonka András voltak eddig a legviccesebbek, felváltva betojva és szájhősködve.
A tengerentúlhoz képest nálunk nincs igazi kultúrája a pirításnak, avagy oltásnak, hogy úgy merjünk beszólni, ami még nem bántó, de tűpontos és szellemes. Kevesen tudják ezt színvonalasan művelni, még kevesebben értik-szeretik az iróniát, ami a humor legabsztraktabb szintje, de Kasza meglepően jól egyensúlyoz a határokon. Egy gyöngéje van a műsornak, hogy egy ennyire egyszerű formátumot aligha lehet a végtelenségig húzni, legfeljebb eltenni, pihentetni, később újra elővenni – csak túl sok évet nem szabad tévedni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!