Atlantic Flight – Nagy cirkuszi utazás, Fővárosi Nagycirkusz

 

Pazar látványvilágot teremt a Nagycirkusz nyári műsorához, az égvilágon mindent bevetve: tüzet, szökőkútjátékot, cuki kis- (és nem is olyan kis) állatot, gyönyörű táncoslányokat, némi interaktivitást és lézershow-t. Mindezt azonban ízléssel. Ráadásul nem parasztvakításként, megtévesztő szemfényvesztésként, hiszen itt ez nem azt a célt szolgálja, hogy elfedje a hiányosságokat, vagy ne lássuk meg a mögötte lévő ürességet. A körítés mellett itt maguk a produkciók többsége is pazar, még ha nem is feltétlen olyan, amitől elállna a lélegzetünk, és ne láttunk volna már hasonlót.

A tévéképernyő elől ragadnak ki bennünket (pontosabban Vass Szilárd minket képviselő turistabohócát) egy légi utazásra, amellyel csodavilágokba repítenek. Egyenesen a konferanszié (Maka Gyula) lesz a repülőgép-kapitányunk, a táncoslányok meg a stewardessek. A design pedig tökéletes a repülőúthoz. Bár talán többet ki lehetett volna hozni a repülőutas kerettörténetből, ami remek alapötletnek ígérkezik, és viszonylag következetesen épül is az előadásba. Továbbra is azt gondolom, egy jó, erőskezű dramaturggal/íróval vagy rendezővel igazi revelációk lehetnének e cirkuszi vállalkozások. De legalábbis többek felejthető igényes show-knál.

Madár- és levegőszámok teszik még légiesebbé a cirkuszi utazást. Laura Urunova papagájai már önmagukban is káprázatosan gyönyörűek, amint méltóságteljesen felettünk köröznek élénk színeikkel. Syulgina Maria és Pisarev Evgeny levegőszáma pedig kivételes művészi színvonalú és komponáltságú, a műsor egyik legkiemelkedőbb etűdje. (Gyorsöltöző számuk már kevésbé meggyőző.) A másik káprázatos rész az orosz férfitrió, a Polunchukov csoport gumiasztalszáma. Akik tovább nehezítik és komplikálják saját helyzetüket a mi örömünkre, és vízzel árasztják el falukat, ahonnan fáradhatatlanul ugrálnak és szökellnek vissza.

Nem véletlen a sok orosz név. Tulajdonképpen orosz cirkusz ez. Oroszországból „kölcsönözték” a fellépő művészeket, az egy dán fókaszámot leszámítva, és az egyik szám felét. No, meg a bohócot, aki magyar. Kínai rúdszám, kutyaszám, hullahoppkarika- szám, (remek dramaturgiájú) zsonglőrszám, handstand-tissue- szám, ugródeszkaszám sorjázik, s némelyik a humort sem nélkülözi. A közel fél évig, szeptember elejéig műsoron lévő show nemcsak látványos, de európai színvonalú is.

Diplomáciai eredményként méltán kerülhet majd Budapestre a Közép-európai Cirkuszművészeti Központ. Annyi rosszízű budapesti „cirkusz” után most végre szívből örülhetünk egy valódi cirkuszhírnek. És szurkolhatunk, hogy csakugyan úgy legyen!

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!