Bármilyen furcsa, abban, hogy miként vélekedik rólunk új partnerünk, eleinte a verbális eszközöknél nagyobb szerepe van annak, milyen a testtartásunk, hogyan gesztikulálunk, milyen távolságra vagyunk a másiktól. A beszélők helyzetét illetően megkülönböztetünk nyilvános, társasági, személyes és intim zónát.
(Más csoportosításvariációk is léteznek.) A nyilvános zóna négy-öt méter körüli. Egyetemi előadók és a hallgatók távolsága erre a tipikus példa. A társasági zóna jóval kisebb (2-3 méter), a személyes zóna még inkább. Ha pedig olyan valaki hatol be az egészen intim (pár centis) zónánkba, akit nem kedvelünk, az borzasztó lehet. A zónák távolsága a lakóhelytől, a népcsoporttól, a nemzetiségtől is függ. A japánoknak kicsi a társasági-társalgási zónájuk, az Egyesült Államok középső vidékein élőknek meg viszonylag nagy. Így gyakran megfigyelhető nemzetközi konferenciákon, hogy a japán vendégek a kávészünetben végigkergetik az amerikai kollégáikat a kisasztalok körül. A japánok ugyanis mennének közelebb, hogy a társasági zónába kerüljenek, az amerikaiak meg hátralépnek, mert az már nekik a személyes zónájuk.
A testtartást illetően fontos, hogy állunk vagy ülünk. A szónokok (politikusok, közszereplők) inkább állva beszéljenek. Lehet, hogy van mikrofon, de ha valaki feláll, nyomatékot ad szavainak, átlátja a tömeget. Ezen segíthet a dobogó, az emelvény is. Ha szűk társaságban beszélgetünk valakivel, forduljunk felé teljes testtel. Ha az illető lábfeje másfele néz, akkor ő már menne tovább szíve szerint, szabadulna tőlünk. Előbb-utóbb testtel is kifordul, és mással kezd el beszélgetni.
Nem szerencsés, ha a lábunkat emelgetjük, vagy állás közben keresztbe tesszük. A lábak keresztezése a combon akkor is negatív üzenetet hordozhat, ha ülve beszélgetünk. Gyakran elutasítást, néha fölényeskedést fejez ki. A hölgyek inkább bokánál keresztezzék a lábukat.
Egy munkahelyi beszélgetés esetén a székek nagyságának, az íróasztalnak is szerepe van. Ha valaki bőrfotelből, nagy íróasztal mögül beszél hozzánk, fölényben van (gyakran azért is, mert ő a főnök). Ha a hierarchikus különbséget el akarjuk tüntetni (és erre módunk van), húzzunk oda egy széket az asztalnak ahhoz az oldalához, ahol a beszélgetőpartnerünk ül. Máris behatoltunk az illető „főnöki” zónájába.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
