Van a kilencvenes évek amerikai független filmes hullámáról egy könyv, Peter Biskind írta, a hatodik fejezet címe az, hogy „The House That Quentin Built”. Quentin, azaz Tarantino valóban felépített egy házat, a nagyralátó amerikai indie-film totemállata lett ő.
Legelső filmjét videón láttam, azt gondoltam, itt egy képességes új olasz-amerikai rendező, jóféle zsánerfilmes, pont tizenkettő ilyenből a tucat. (Később néztem figyelmesebben is.) Aztán a nyitó hétvégén láttam a Pulp Fictiont Amerikában – kevés olyan filmje van a filmtörténetnek, ami ennyire meghatározott volna korszellemet.
Aztán Tarantino átdobta a váltót a feminizmus irányába. Persze ne valamiféle ideologikus szüfrazsettségre gondoljunk! Ha a következő három filmet (Jackie Brown, Kill Bill, Halálbiztos) nézzük, női bűnfilmeket látunk. A Kill Bill
amellett, hogy popkulturális enciklopédia, nagy női bosszútörténet elsősorban, kontinenseken átívelőn.
Hogy aztán jöjjön a filmtörténet egyik legpimaszabb gesztusa, a sikeres Hitler elleni merénylet, a Becstelen brygantik! A nagy mészárlás utáni röhögős-felszabadító érzésre mindannyian emlékezhetünk.
A következő dolgozat, a Django az amerikai történelem rabszolgatartó, rasszista vonulatának értelmezése, svarcer-Niebelung, jutalomjáték-parádé.
És ezen a nyomon megy tovább az Aljas nyolcas. Ez is egy fejezetekre osztott film, mint a Kill Bill, ez is a filmidő több mint kétharmadában ugyanabban a belsőben játszódik, mint a Kutyaszorítóban (Minnie’s Haberdashery), csak itt most nem fekete hongkongi gengszterek, hanem fejvadászok, hóhérok, kopók, de mindenekelőtt kiérdemesült polgárháborús (1861–65) veteránok niggereznek nagy elánnal. Hisztifilm, mondják, mert ellopták a forgatókönyvet, ekkor Tarantino majdnem elállt a forgatástól, aztán bemutató előtt torrentezhetővé vált, ettől is agyfaszt kapott. Hübriszfilm, mondják, 70 mm-re 10 film, ha forgott a filmtörténetben, „csak azért csinálja, mert mindent megtehet”. És Tarantino valóban sokat tehet. Az Aljas nyolcas végén
például a fekete lovassági kapitánnyal alkalmilag koalíciózó déli fajvédő felolvassa Abraham Lincoln levelét,
melyben minden mondat egy aranyigazság-szakajtó – Tarantino nem is tehette meg, hogy ne menjen el a feketék elleni rendőrerőszakról tartott New York-i tüntetésre szónokolni, még ha a zsaruszakszervezet emiatt bojkottot is hirdetett új filmje ellen. Még két filmet fog csinálni, aztán abbahagyja. Mi jöhet még, ha ezen a vonalon marad? Az látszik, hogy QT úgy akarja lezárni filmkészítői életművét talán hatvanéves kora táján, hogy megválaszol néhány kérdést, ami óceántól óceánig nyújtózkodó országa számára sorskérdés. A haza, amit Quentin Tarantino épít, tágas, nagyívű, felelős és átgondolt, pont olyan, amire a világnak és Amerikának szüksége van ez idő tájt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!