Ackermann Sándor Újságíró, Oroszország-szakértő. 1989-ben született, az ELTE ruszisztika szakán szerzett diplomát. Első kötetében, a Putyin játékában (Helikon, 2018) az orosz futball, a politika és a gazdaság napjainkban látható összefonódásait mutatja be úgy, hogy közben az ország labdarúgásának történetén is keresztülvezeti az olvasót.
– Könyvének a „Putyin játéka” címet adta. Tényleg az orosz elnök sajátja a labdarúgás?
– Érdekes, mert Putyint, aki 65 évesen még mindig sportos ember benyomását kelti, láttuk már dzsúdózni, jéghokizni, lovagolni, de a foci mintha kicsit távol állna tőle. Ő szenvedély helyett sokkal inkább a propaganda eszközét látja a futballban, az ilyen nagy tornák pedig jó lehetőségek neki arra, hogy nagyhatalmi erejét fitogtassa. De nyilván benne van a személyes hiúsága is, hiszen mégiscsak egy „kevésbé demokratikus” ország vezetőjéről beszélünk, akinek sokat számít, ha róla beszél az egész világ.
– Mostanság egyre több ilyen „kevésbé demokratikus” ország lát vendégül nagy sporteseményeket: a következő foci-vb Katarban lesz, a téli olimpiára pedig végül csak Kína és Kazahsztán pályázott. Mi lehet ennek az oka?
– Borzasztóan megdrágultak ezek a tornák, és azok az országok, amelyek racionális szempontokat is figyelembe vesznek a jelentkezésnél, inkább elállnak az ötlettől. A közelmúltban Németországban, Svájcban és Norvégiában is népszavazáson utasítottak el olimpiai pályázatokat, pedig ezek erős gazdaságok, mégsem hajlandóak annyi pénzt áldozni, mint amennyit az oroszok simán elköltenek. Gazdaságilag nekik sem térül majd meg a mostani vb-rendezés, rövidtávon ugyan teremtenek munkahelyeket a beruházások, de az utóhasznosítás erősen problémás.
– A megtérülést vélhetően az sem segíti, hogy a tetemes építési, fejlesztési költségek jelentős része a kormány közeli oligarchák zsebébe vándorol…
– Jól látszik, hogy ugyanazok a cégek kapták a megbízásokat most, mint a 2014-es szocsi téli olimpia előtt. Viccesen mondhatnánk, hogy a tapasztalatuknak köszönhetik a megrendeléseket, de persze pontosan tudjuk, miről van szó. Oroszországban nagyon jól jövedelmező abban a körben lenni, ami a Kremlt körülveszi. Ugyanakkor hozzátenném, hogy az osztogatás mellett ott van egy elvárás is, hogyha megszorul az orosz gazdaság, márpedig megszorult, akkor a milliárdosoknak vissza kell adni valamennyit abból, amit a politikai kapcsolatok révén szereztek. Ez meg is történt, Leonyid Fedun, a Szpartak Moszkva tulajdonosa például saját pénzén építtette fel a csapata új stadionját, ami a vb egyik helyszíne.
– Putyin kimondott-kimondatlan elvárása, hogy ebben az egy hónapban mindennek tökéletesnek kell lennie. Hogyan állnak a szervezők így az egyenes kieséses szakaszhoz érve?
– Egyelőre nem hallottunk olyan esetről, ami jelentősen borzolta volna a kedélyeket, bár az is igaz, hogy Oroszországban most duplán figyelnek a negatív cikkekre. Én orosz ellenzéki oldalakon se láttam ilyet, ráadásul annyi a külföldi újságíró és szurkoló, hogy nem is igazán lehetne eltussolni olyan ügyeket, mint például a két évvel ezelőtti Eb-n a marseille-i tömegverekedés.
– Befolyásol valamit a vb orosz megítélése szempontjából, ha vasárnap kiesnek a spanyolok ellen?
– A hazai közvélemény egyfajta hullámvasúton ült az utóbbi hetekben, ha a válogatottról volt szó. A vb előtt ők voltak a legrosszabb formában, sokan, köztük a politikai vezetők is, a lebőgéstől tartottak. Az első két győzelem után aztán kitört a vb-láz, és már azt találgatták, hogy a spanyolokkal vagy a portugálokkal lenne-e jobb játszani a 16 között. Az uruguayiak elleni 0-3 aztán lelombozta őket, több helyen is olyan cikkek jelentek meg, hogy most „beárazták a csapatot”.
– Az orosz sajtóban is?
– Igen.
– És azok az újságírók még szabadlábon vannak?
– A sport szempontjából azért kicsit megengedőbb a rendszer, tehát nem az van, mint a politikában, hogy az ember leír valami rosszat Putyinról, és elviszik, hanem meg lehet fogalmazni kritikát is. Persze csak a válogatottal kapcsolatban – a nagypolitika bírálata már tabu.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
