Távkapcsoló: Preacher, AMC
Kultképregényből sorozatot készíteni nehezebb, mint egy átlagos szuperhősfilmet a vászonra bűvészkedni, és bár Seth Rogen és Evan Goldberg producereknek sikerült eltalálni az eredeti hangulatot, sorozatukat szinte csak imádni vagy utálni lehet.
Aki számára az erőszakos jelenetek nem lehetnek komikusak, ne is kezdjen hozzá, mert folyamatosan ropognak a csontok és fröcskölnek a belsőségek, akár egy Tarantino-filmben. Hamar leszoktatnak bennünket arról, hogy racionális magyarázatokat keressünk arra, miért vannak szúró- és vágófegyverek egy magánrepülőn – azért, hogy vérfürdőt lehessen rendezni tízezer láb magasban. Az amerikai déli pusztaságban eleve szürreálisnak hatnak a westernfilmszerűen forgatott, drámai akciójelenetek, miközben Johnny Cash és Carly Simon édeskés- álmoskás countrydalai szólnak, egyszerre meghökkentve és megmosolyogtatva a nézőt.
Számos izgalmas, hátborzongató karaktert – köztük nem evilági és torz figurákat – mozgatnak több szálon, de a főhős a kiégett, hitehagyott lelkész (Dominic Cooper), aki nemrég tért vissza szülőhelyére, a poros texasi kisvárosba.
Bevillanó emlékeiből már sejthetjük, hogy a múltban sötét ügyei voltak, melyek előbb-utóbb utolérik a világvégén is – akárcsak a kísértés a szexis, hidegvérű exbarátnője alakjában. Annyira lelkesen hallgatja a hívek által rázúdított magánéleti problémákat, mint Doktor House a panaszkodó betegeket. Ám egyszerre rejtélyes földöntúli erő szállja meg – ezzel egy időben a Föld más pontjain több lelkészt is –, és az élete és a városa hirtelen a jó és a gonosz közti ősi és örökérvényű párharc csataterévé, ő pedig a nyáját védelmező, ám a rosszfiúkkal szemben könyörtelen, aranyszájú prédikátorrá válik. De hát a világ már annyira eldurvult, hogy a Jóisten sem válogathat az eszközökben – aki ebben nem lát iróniát, aligha fogja szórakoztatónak találni a nyár legmegosztóbb sorozatát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
