Távkapcsoló rovatunkban: Én vagyok itt, M2, naponta
A köztévé fiataloknak szóló, zenecentrikus napi magazinműsora olyan laza, hogy tényleg majd’ szétesik. Az imbolygó kameramozgás (amit sokan mások is korszerűnek hisznek) rossz házivideókat idéz, az interjúk minősége sokszor egy iskolarádióba menne csak el. A fiatalos szlenget néha a taplósággal összekeverő műsorvezetők a szabadtéri helyszíneken ki vannak téve az elemeknek, a sorozatos technikai malőröknek – hol a mikrofon romlik el, hol egy rockkoncertet kell túlkiabálniuk vagy egymást nem hallják kapcsolás közben.
A szerkesztők olyanokat adnak a szájukba, hogy az új Amy Winehouse-film „a legjobb mozinkénti kihasználtságot produkálta”. Maguktól is beszélnek elég zagyvaságot, de ennyi még belefér az élő adásba, ahol nem mindig sikerül a legválasztékosabban és leghelyesebben fogalmazni, ellenben a hirtelen jött siker veszélyeiről szóló beszélgetés elé jószándékúan benyögik, hogy „reméljük, hogy a magyar sztárokat ez a veszély nem fenyegeti”.
Csakhogy borzasztó nehéz lehet a napi másfél órás műsoridőt kitölteni, és egy hét után már egyre többet elnéztem nekik és egyre inkább csodáltam őket, amiért higgadtan viselték az őket körülvevő káoszt és hangzavart, és még lelkesek is maradtak. Ráadásul töméntelen mennyiségben kell kellemetlen zenéket hallgatniuk, nem túl cizellált és még ráadásul nagyképű zenészekkel, önjelölt művészekkel csevegniük, akik „full művészeti koncepcióban” gondolkodnak (Mary Popkids), meg „minden oldalukat kielégíti a vizuális kommunikáció” (Éder Krisztián). Akadnak azonban felemelő, máshol nem látható pillanatok is – például a dalszerzői est Pálinkás Tamással vagy az interjú Jónás Vera énekesnővel –, és ha egyszer rendesen gatyába ráznák a műsort, ezek sem csak a katasztrófaturisták véletlen szerencséjének tűnnének.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!