A szülők nyugodtan hátradőlhetnek bóbiskolni a hűvös moziban, a Jégkorszak immár ötödik része aligha fogja megzavarni őket a relaxálásban. Ennyire önismétlő és erőltetett kalandja még nem volt a mamutok, kardfogú tigrisek, lajhárok és oposszumok faji sokszínűség jegyében egyre bővülő hordájának.
A földi életet elpusztítani készülő aszteroida árnyékában a túllihegett párválasztás mellett a gyerekek kirepülése és persze a közösségi érdek egyéniek fölé helyezése a fő témák, de olyan sziruposan és naivan leegyszerűsítve, hogy még a kiskorú nézők is kikérhetik maguknak.
Sokadik bőrt húzzák már le – szó szerint is – a makkját még az űrbe is követő motkányról, és az alkotók még az ő sziszifuszi és mohó küzdelmébe fektették a legtöbb kreatív energiát. Nem lenne törvényszerű, hogy egy veterán stáb ennyire elfáradjon, bár akadtak eddig is hullámvölgyek, mint minden franchise-ban, de most az elégséges szórakoztató színvonalat sem tudták tartani. A sok kakipuki ovis poén mellé egyetlen felnőtteknek szóló gaget kapunk, az asztrofizikus Neil DeGrasse Tyson cameóját, noha őt is kissé elcsépelte már Hollywood, a Zoolander 2-től a Superman Batman ellenig.
Az új szereplők, a ragadozó „dinómadarak”, a hippi lajhárlány és a jógaguru láma sem lopták be magukat a szívünkbe, már túl sokan küzdenek az egymondatos megszólalásokért, miközben a régebbi karaktereknél visszájára fordult az evolúció.
Tíz perc se kell, és az óriási meteornak drukkolunk, noha a gyerekek miatt ez nem lenne szerencsés befejezés, bár még mindig hihetőbb, mint a pszichopata menyét által vezetett szürreális mentőakció. A kihalás kivételesen hasznosabb lenne, mint a mesterséges életben tartás, ezzel a film után még a legvérmesebb állatvédők is nehezen tudnának vitába szállni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!