Jókai Mór Emlékház, Balatonfüred
Jókai és a gyűjtőszenvedélyéről is ismert Laborfalvi Róza, a korszak ünnepelt pesti színésznője 1870-ben költözött be a füredi nyaralótelep közepén építtetett vidéki villába. A koraeklektikus stílusban épült, tágas előcsarnokú, hatszobás, konyhás, alápincézett kúriából szép kilátásuk nyílt a Balatonra és a somogyi partokra, behallatszott a távoli hegedűszó a sétányról, az előkertben pedig ritka rózsafajták nyíltak. A ház mögé telepített teraszos gyümölcsöst Jókai maga gondozta, felesége pedig kiváló gazdaasszonyként vezette a háztartást. A korabeli beszámolók és levelezések tanúbizonysága szerint itt élték házasságuk legboldogabb napjait, itt született többek között Az arany ember, és itt ünnepelték 1873- ban az ezüstlakodalmukat is. A nemrégiben megújult kiállítás interaktív módon enged bepillantást a Jókai család hétköznapjaiba, kontyfésűvé, ezüst babérkoszorúvá és műanyag karfiollá merevedő intim perceibe, hálószobájukba, valamint mindig nyüzsgő konyhájukba. Mivel Jókai szerint „Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője, egy csöndes válópör”, az emlékház legélőbb és legautentikusabban berendezett része természetesen a konyha, ahol kizárólag Laborfalvi Róza sürgölődhetett, de csakis Jókai mesélhetett róla, szigorúan álnéven, Kakas Tódorként, az akkori Vasárnapi Újság hasábjain.
Kálmán Imre Emlékház, Siófok
Siófokon, a róla elnevezett sétányon áll a világhírű operettkomponista, Kálmán Imre múzeumként funkcionáló egykori szülőháza, amelynek állandó kiállítása a zeneszerző életútját követi végig az ifjúkori évektől a világhírig. A 19–20. század fordulójának hangulatát idéző enteriőrök között járva Kálmánoperettek melódiái csendülnek fel, betoppanhatunk a mester dolgozószobája, láthatjuk a zongoráját, számos használati tárgyát, valamint eredeti kottáit, kedvenc karosszékét, háziköntösét és gramofonját is. A vitrinek többek között archív fotókat, relikviát és a sikerektől hangos operettbemutatók plakátjait őrzik, melyek egyként dúdolják némán a látogató fülébe a Csár dáskirálynő legismertebb taktusait: „Te rongyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?”
Kripta-villa, Fonyód
Bizonyos Abrudbányay Ödön, erdélyi származású pécsi gyógyszerész viszonylag szokatlan módját választotta a szerelméről való megemlékezésnek. A történet kezdete valamikor az 1910-es évek közepére tehető, amikor is az ifjú patikus Kolozsvárott beleszeretett egy szép, művelt fiatal lányba, úgynevezett Magdusba. El is jegyezte választottját, de pechjére a menyasszony a lagzi előtt három héttel hirtelen elhunyt. Az eset mélyen megrendítette az elárvult vőlegényt, összegyűjtötte eltávozott kedvese tárgyi emlékeit, és sokáig ezekbe a tárgyakba feledkezve gyászolta őt. Időközben véget ért az első világháború, alaposan átszabták Európa térképét, többek között Erdélyt Romániához csatolták. A történelmi események Abrudbányayt arra késztették, hogy elhagyja szülőföldjét, és így Magdus emlékét csupán a szívébe zárva telepedjen le Pécsett. Hosszú ideig magányosan élt, utazgatott, végül családot alapított, gyermekei születtek, ám amikor 1940-ben a történelem ismét közbe szólt, és a II. bécsi döntés alapján Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, Abrudbányay doktor elhatározta, hogy megvalósítja régi álmát, és egy emlékházat építtet az összegyűjtött relikviák köré. Hosszasan kereste a legvarázslatosabb helyet, amely méltó Magdus hamvaihoz. Végül Fonyódon a Sipos-dombon lelte meg a megfelelőt, ahonnan a panoráma a Nápolyi-öböl egyik legszebb pontjára emlékeztette – ahogy a szirtre épített Anacapriból be lehet látni az egész Nápolyi-öblöt, úgy innen elláthatunk Keszthelytől Tihanyig, gyönyörködhetünk a Balaton-felvidék tanúhegyeiben, mindeközben pedig a lábunk előtt ott ringatódzik a Balaton. A tervek szerint a mediterrán stílusban felépített, oszlopokkal, erkélyekkel és lapos tetővel szegélyezett villa alagsorában egy, a be nem teljesült nászra emlékeztető szobát rendezett volna be a lelkében még mindig hű férfi, ha nem szól közbe ismét a történelem, és a háború után Erdély nem kerül újra a határ túloldalára. A villa ugyan felépült, de a hamvak nem érkezhettek meg Fonyódra, sőt az Abrudbányay család is csak 1949-ig élvezhette a gyönyörű panorámát, amikor is államosították minden vagyonukat. Az államosítást követően a villa lakásként, majd orvosi rendelőként funkcionált, az udvaron álló kis házból pedig rendre el-elmaradoztak az addig minden nyáron ott nyaraló Abrudbányayak. Aztán az 1960-as években az építtető hozzájárulásával idegenforgalmi látványosságként bemutatták ugyan a „kriptát”, de a kezdeti lelkesedést követően az lassan lomtárrá vált. Az ezredfordulón kezdeményezte újra Fonyód Város Önkormányzata a felújítást, hogy a mesébe illő történet emlékére továbbálmodhassa soha valóra nem vált álmát Magdus és Ödön. A legenda szerint, ha a nászágy felett egy leány és egy ifjú megfogja egymás kezét, akkor szerelmük örökké tart majd.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
