Olyan zenét játszik, amilyen ő maga is: délies, őszinte, közvetlen – nem véletlenül találtak egymásra a bossa nova és Pátkai Rozina. Az énekesnő kvintettjével a világhír kapujában zenél, nemrég elnyerték a rangos zenei verseny, az Independent Music Awards (IMA) közönségdíját.
– Egy viszonylag fiatal, bár tapasztalt tagokból álló magyar zenekar hogy kerül képbe egy olyan megmérettetésen, ahol a zsűriszékekben olyan világhírű zenészek ülnek, mint Tom Waits és Suzanne Vega?
– A Vocé e Eu című bossa nova feldolgozásunkat én neveztem be erre a versenyre tavaly októberben. Nem sokkal korábban, augusztusban alakult a Pátkai Rozina Quintet, amiben Tóth Mátyás gitározik, Pecze Balázs trombitán játszik, Soós Márton nagybőgőzik és Cseh Balázs dobol. A Pannónia Stúdióban vettük fel a dalainkat, köztük a nyertes számot, hogy a kvintett számára elkészítsük az első demoanyagot, Rögzítésre került ekkor még egy crossover szám is, a Bujtor Balázs által vezetett RTQ Vonósötös közreműködésével. Gershwin szerzeményét a frissen Prima Primissima-díjas Fenyvesi Márton gitárművész hangszerelte, aki a nemsokára megjelenő lemezünk producere lett. A versenyről sokáig nem érkezett hír a jelentkezés után, már meg is feledkeztem a nevezésről, amikor jött az értesítés: négy amerikai előadó mellett mi vagyunk az egyetlen európai zenekar, amelyik bekerült a legjobb öt közé. Már ez is óriási dolog volt, az pedig, hogy a közönség ránk adta a legtöbb szavazatot egy ilyen mezőnyben, szinte felfoghatatlan.
– Melyek a legfőbb sajátosságai az Independent Music Awardsnak?
– Az IMA 12 éve minden évben megrendezett amerikai verseny, amely komoly megbecsülésnek örvend a világban. A különböző zenei kategóriákban független, tehát kiadókhoz még nem szerződött előadók lemezei, dalai mérettetnek meg neves zenészekből álló zsűri előtt. A jazz kategóriába azért is nehéz külföldiként bekerülni, mert a műfaj hazájában zajlik a verseny, nagyon erős a mezőny.
– Ezek szerint az önök zenekara mögött sem áll kiadó. Nem indult el a verseny a kegyeikért, most, hogy a világ is felfigyelt önökre?
– A most megjelenő első albumunk még szerzői kiadás lesz. Ez a függetlenség sok vonatkozásban jó is, így indultunk el, így jutottunk el idáig, nem kellett soha semmilyen kompromisszumot kötnünk, de ahogy mindinkább érezzük egy menedzser hiányát a szervezési feladatokban, úgy lehet, hogy egy kiadó is megkönnyíthetné a dolgunkat.
– A magyarországi ismertséget egy külföldi siker hozta el a zenekarnak. Mi lehet az oka annak, hogy eddig nem figyeltek fel itthon a Pátkai Rozina Quintetre?
– A jazz rétegzene, amit nálunk kevesebben hallgatnak, értenek, szeretnek. A mi zenekarunk ráadásul nagyon fiatal, tehát egyáltalán nem meglepő, ha nem ismerik a nevünket szélesebb körben. Vannak azért itthoni sikereink is. 2011-ben a Budapest Fringe Fesztiválon Tóth Mátyással duóban a Bossa Novas című műsorunk szakmai különdíjat kapott, majd 2012-ben a Veszprémi Utcazene Fesztiválon lett közönségdíjas a Pátkai Rozina Trió, Tóth Mátyással és Cseh Balázs dobossal. Ugyanebben az évben, az egyik első kvintettfelvétel, a már említett Vocé e Eu bekerült a Jazzy rádió dalversenyének döntőjébe, játssza az adó azóta is. Idén januárban részt vehettünk a Művészetek Palotája Jazz Showcase elnevezésű tehetségbörzéjén is. Nyáron pedig sok vidéki klubban, fesztiválon is zenéltünk a budapesti fellépéseink mellett.
– Miért éppen a bossa nova? Milyen út vezette a műfajhoz?
– A bossa nova tulajdonképpen életérzés, nyugalmat, szeretetet közvetítenek a szövegek, talán ezért is vonzódom hozzá. Rajongásom nagyon régre nyúlik vissza. Nyolcadikos koromban Angliában voltam nyelvet tanulni, s ekkor kezdtem gyűjteni a bossa nova kazettákat. Az elsőket azért vettem meg, mert három kazetta csak egy fontba került, de később anynyira megfogott a műfaj, hogy tizenkettő albummal tértem haza. Aztán az egészet félreraktam, jött Lou Reed és a hasonló zenék. A gimnáziumban a barátaimmal rockbandát alapítottunk, amellyel gyakran szerepeltünk házibulikban és klubokban is.
Végül később egy jazzlemez indított el a pályán. Winand Gábor–Bacsó Kristóf–Gadó Gábor Different Garden című lemeze volt az, amelyet amikor meghallgattam, azt éreztem, ez az a zene, amit igazán szeretek. Négy és fél éve kezdtem el valóban komolyan foglalkozni az énekléssel, volt szerencsém Winand Gábornál tanulni az ETÜD Konzervatóriumban. Nagyon izgatott a zene összetettsége, hogy mitől lesz valami ennyire megfoghatatlan. A rendszeres zenehallgatás során komolyan belemerültem és beleszerettem ebbe a műfajba. A konziban pedig újra találkoztam a bossa novával is, ami ismét magával ragadott. Annyira közel áll a világomhoz, az érzéseimhez, tulajdonképpen ez az a zene, amivel teljesen azonosulni tudok most.
– Beszél a nyelvén, portugálul?
– Igen, azon vagyok, folyamatosan tanulom. Ahogyan szünet nélkül képzem magam zenészként is. Idén nyáron Olaszországban és Lengyelországban is jártam mesterkurzuson.
– Mennyire fontos a külföldi ismertség megszerzése?
– A hazai ismertség és sikerek mellett természetesen nagyon szeretnénk külföldön is koncertezni – hiszen a legnagyobb élmény számunkra mégiscsak a színpadon, közönség előtt, élőben zenélni –, leginkább Nyugat-Európába és Amerikába szeretnénk menni. Ehhez adhat némi segítséget az IMA elismerése. A verseny nem volt pénzdíjas, viszont egy egyéves amerikai promóciót nyertünk, ami nagy dolog. Az biztos, hogy hatalmas lehetőséget kaptunk, s ennek már most vannak jelei: több rádióadó is megkeresett minket külföldről és külön büszkeség számunkra, hogy egy amerikai producer, illetve egy brazil újságíró is felvette velünk a kapcsolatot.
– Nyilván a jövő heti lemezbemutatójukra is megnőtt az érdeklődés...
– Igen, szerencsére nagy az érdeklődés a lemez és a lemezbemutató koncert iránt, amelyre mindenkit szeretettel várunk a Budapest Music Centerbe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!