Jane Austen – Joannah Tincey: Büszkeség és balítélet két színészre, Centrál Színház
Jó néhány éve (immár majdnem húsz) Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter gondolt egy merészet, és színre vitte a világirodalom egyik legnépszerűbb szerelmi történetét, annak összes szerepének eljátszásával. Kétszemélyes produkciójuk a játékosság, a kreativitás és a színészi virtuozitás mintapéldájává, sőt örömünnepévé vált. És Rómeó és Júlia címen futó előadásuk sikerszéria lett, és máig repertoáron van, épp a Centrálban.
A Büszkeség és balítélet még nagyobb a vállalás, hiszen epikus művet, több száz oldalas regényt kell színpadra és két színészre igazítani. Nagyobb a tabló is. Ám szerelem, szenvedély kontra társadalmi konvenciók, előítéletek vannak most is a középpontban. A híres szerelmes regényből Joannah Tincey angol színésznő készített egy igen jól sikerült kétszereplős színházi átiratot négy évvel ezelőtt, amire Puskás Tamásék is szemet vetettek, és rögvest a lehető legjobb kezekbe adták. Ujj Mészáros Károlyéba. Gondolván, aki műfajt teremtett a vásznon, sajátos univerzumot talált ki, elbánt egy rókatündérrel, annak ez a kihívás sem jelenthet gondot.
Ujj Mészáros most inkább egy biztos kezű játékmester, aki valóban mesterien, remek humorral és kellő nagyvonalúsággal irányít. Ráadásul, ha finoman is, de egyértelműen kiteszi a hangsúlyokat is. Például épp a zárómondattal, amivel visszarántja a földre a már-már fellegekbe kúszó happy endet.
Az előadásnak íve van: pénztől pénzig jut, még ha közte az érzelmek szét is feszítik a kereteket. Mert bár olykor győzhetnek az érzelmek, a világ maga ettől nem változik, a koordinátarendszer rendíthetetlen. A „megvan az évi 10 000” zárszóként súlyos üzenet. Az előadás ugyanakkor remek látlelet arról is: a nem tudás, vélt tudás vagy félinfók miként adhatják a tudás látszatát és lesznek az előítéletek melegágyai.
Ujj Mészáros láthatóan szerelmes két fő színésze játékába. Jól teszi, mi is beleszeretünk. Balsai Móni és Schmied Zoltán bravúrosan él a lehetőséggel, hogy összesen huszonegy karakter bőrébe bújhat. A sok váltás ellenére könnyedén eligazodunk a szereplők között, és nem válik sem kaotikussá, sem unalmassá történetmesélésük. Pedig olykor mondatonként váltanak figurát, sőt nemet is. Schmied egy pillanat alatt kimért asszonysággá vagy heherésző kamaszlánnyá, taszító lelkésszé vagy vonzó gavallérrá válik. Mindezt egy-egy gesztussal, jelzésértékű kellékkel vagy testtartással teszi. Finom, kidolgozott jelzésekkel és sziporkázó játékossággal dolgozik Balsai Móni is: szerelmes úr, migrénes hárpia vagy épp csúf vénlány. Azzá válik, amivé csak akar.
A varázslat Ujj Mészároséknak megint sikerül.
FOTÓ: HORVÁTH JUDIT
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
