Meryl Streep új filmje, az Amit még mindig tudni akarsz a szexről kapcsán saját véleményét is megosztotta arról, mit tegyen egy jóravaló feleség, hogy harminc év után felmelegítse a hitvesi ágyat. A háromszoros Oscar-díjas színésznővel előbb Los Angelesben, aztán New Yorkban beszélgettünk.
– Arról a korosztályról és annak a korosztálynak szól ez a bájos, tanulságos, okos film, amelyik leszokott a moziról és inkább kivárja, amíg megnézheti a tévében. Gondolja, hogy ez a film visszacsalogathatja ezt a nemzedéket a moziba?
– Remélem, mert ez a film arról szól, hogy hatvanéves fejjel még nem muszáj lemondanod se magadról, se a párkapcsolatodról, és nem kell belenyugodnod abba, hogy a dolog kihűlt, mert igenis lehet bele életet lehelni. Egyébként nem hiszem, hogy ez csak hatvanon túli probléma. Egyetemista koromban jártam valakivel, akivel azért futottunk zsákutcába, mert abszolút elfelejtettünk odafigyelni egymásra. A film címe (Hope Springs) szó szerint reményt sugall, és tényleg van remény, ha valaki hajlandó beletenni egy kis energiát.
– Mondja ezt olyan jókedvűen, mint akinél minden rendben van.
– Igen, mert nem ragadtam le sehol, hanem hajlandó voltam folyamatosan változni. Hiszek abban a mondásban, hogy a jó élet titka, hogy az ember minden percet élvezzen. Én eszerint élek. Örülök annak, ahol most tartok, örülök, hogy még egyáltalán élek, hogy azt csinálom, amit csinálok, hogy filmezhetek, és csodának tekintem, hogy még mindig kapok felkéréseket. Azért mondom, hogy csoda, mert nem is olyan régen a filmszínésznők az én koromban az öregotthonban aszalódtak.
– Több mint harminc éve van férjnél. Mi a hosszú és jó házasság titka?
– Semmi olyan, amit szeretnék megosztani a nyilvánossággal.
– És ha elvonatkoztat a saját házasságától?
– Azt hiszem, nincs biztos recept. A lényeg talán az, hogy az ember maradjon nyitott a másik felé. Merje kinyitni a száját, feltétlenül tartsa nyitva a fülét, és ne hagyja a házasságát belesüppedni a klisékbe és a hétköznapokba.
– A kölcsönös tiszteletet nem említette.
– Mert magától értetődik. Nézze, minden kapcsolat más, és mindegyik más miatt romlik el. A filmben Kay és Arnold kapcsolata olyan, amilyen. Párhuzamokat lehet találni, de sémának veszélyes lenne tekinteni. Hogy is hangzik az Anna Karenina első mondata? A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
– Gondolja, hogy ez a film megmenthet néhány kapcsolatot? Egyáltalán, hisz abban, hogy egy film lehet az emberre ekkora hatással?
– Biztos vagyok benne, hogy egy jó film sok mindent el tud indítani az emberben. Még akkor is, ha a néző ellenáll és körömszakadtáig tagadja. Vannak filmek, amelyek nem hagyják magukat, és beférkőznek a bőröd alá. Egészen odáig, hogy még meg is változtatnak. Fura. De ami még ennél is fu - rább, hogy az ember azt a filmet hajlamos elfelejteni, ami tetszik, és az a film marad meg benne, amelyik felpiszkálta vagy nagyon szíven ütötte. De azért nem akarom elragadtatni magam. Hogy Tommy Lee Jonest, a filmbeli partneremet idézzem, ez a film biztos nem fog társadalmi forradalmat csinálni. Nem is az a dolga. Szórakoztat, kikapcsol, és ha véletlenül személyesen érint, még mond is neked valamit.
– Hogyan kezd neki egy szerep megformálásának?
– Nekem mindig az első benyomás számít. Mikor elolvasok egy forgatókönyvet, azonnal és nagyon mélyen ráhangolódom a figurára. Ha ez a kapcsolat megvan, akkor a többi már jön magától a munkafolyamat során, de alapvetően mindig az első benyomásom döntő. És ez így van minden szereppel, mióta színész vagyok. Margaret Thatcherrel is így volt. Azonnal és nagyon mélyen ráéreztem, hogy ki ez a nő.
– Mennyit merít a szerepeihez a saját életéből?
– Semennyit. A kettő teljesen elválik egymástól. Az egyik az én privát világom, és fogalmam sincs, honnan ered és miből táplálkozik a másik.
– Stabil házasság, három gyönyörű gyerek, világraszóló karrier, temérdek szakmai elismerés. Még Tommy Lee Jones is azt mondta, azért vállalta el ezt a filmet, mert önnel játszhatott. Jó lehet Meryl Streepnek lenni.
– Óh, Tommy Lee, az a drága hazudós! Elolvasta a forgatókönyvet, és beleszeretett a figurába. Meg kell hagyni, nem ám akármilyen szerep, nagyon kevés ilyen van a piacon, főleg nem ennek a korosztálynak. Ez a film Arnold körül forog, nem körülöttem. Én csak a rugója vagyok a sztorinak azzal, hogy szeretem a férjemet és szeretném megmenteni a házasságunkat. De ő az, aki végül is eljut valahonnan valahová.
– Elmúlt hatvanéves, ebben a korban már jobban és gyorsabban érzi az ember a változást.
– Bizony, a térdem…
– Szóval, milyen érzés korosodni?
– A térdemet leszámítva semmi gond. Lekopogom.
– Sokat nosztalgiázik?
– Inkább elszontyolodok néha, ahogy a barátok szép lassan kiesnek mellőlem, hogy szalad az idő, változnak a dolgok, és egy kicsit már számolom magamban, hogy hány évem lehet még hátra, és mi minden fér bele, ami még fontos. Mert nem mindegy, mi lesz. Szeretnék még valami hasznosat csinálni. Szeretnék örömöt szerezni az embereknek. És… szeretném végre megélni, hogy nagyi vagyok. De az a bestia lányom, csak húzza az időt…!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
