EZT LÁTNI KELL!
A Kiscelli Múzeum interaktív kiállításán, mely a társasjátékok világába kalauzolja el a látogatót, egy picit mindenki belekóstolhat, milyen is volt az a bizonyos Országos Kaszinó, mit tudnak a szabadulószobák, hogyan kell nem unatkozva malmozni, és kik a Catan telepesei.
Tudták, például, hogy a malomjáték ábrája a barlangrajzokig visszavezethető? Vagy hogy a világ sorsát arany játéktáblán eldöntő germán istenek és az egyes napok szerencséjét a naptáron való kockázással biztosító egyiptomiak a mai spílerek és gémerek elődjei? Pedig van az a nézőpont.
Még akkor is, ha a társasjáték szón egészen a múlt század végéig nem táblás játékokat, hanem olyan közösségi kalandokat értettek, mint a bújócska, a zálogosdi vagy a barkochba. Az elemekből felépíthető, variálható táblák, a játékosok által irányított komplex karakterek, a filmszerűen összetett sztorik zömében a 20. század újításai: többségük kezdetben olyan neves művészek keze alól került ki, mint Bortnyik Sándor vagy Pályi Jenő. Utóbbi a kártyáiról ismert Piatnik alkalmazásában tervezett társasokat a harmincas-negyvenes években. A játékterepen felbukkanó motívumok adott korszakok ideológiáját is tükrözik: a harmincas években például hátat fordítva kellett elfutni a ’48-as osztrák parancsnok, Hentzi emlékművétől, az államosítás után pedig úttörőtáborokba vezettek a játékmezők.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!