Képzeljük el, hogy beszkennelnek bennünket és kicsinyített másunkat néhány óra alatt kinyomtatják három dimenzióban. Nagyjából úgy, ahogy nagyanyánk fotográfussal, ükapánk dagerrotípia alkotójával készíttetett pillanatnyi, keretezett és üvegezett emléket a falra.
Ez ma már nem sci-fi. A Twinkind nevű hamburgi illetőségű cégnél elképesztő minőségű élethű szobrokat készítenek bárkiről 360 fokos szkenneléssel és színes 3D-nyomtató segítségével. Egy 15 cm-es szobrot mindössze 60 ezer Ft-ért.
A német cég figuráiban az a rendkívül fura, hogy tökéletesen élethűek, az absztrakciónak semmilyen teret nem hagynak, mint a fényképek, amelyeknél a kétdimenziós képet ki kell egészítenünk fejben, hogy felidézhessük a raja szereplő személyeket a maguk valóságában.
Másként megfogalmazva a Twinkind szobrai a képzelőerőnk igénybevétele nélkül reprezentálják nekünk szeretteinket, ami különösen nyomasztó és fájdalmas lehet, ha az illető történetesen már nem él.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben kerestem fel a hamburgi vállalkozásnak – kis túlzással szólva – a magyarországi verzióját, egy háromdimenziós nyomdát a Zetaxist, a budapesti Ráday utcában. Itt ugyan a használt technológia és a cég profilja is más, így a szobrok sem annyira élethűek (pl. nem színesek), a gyerekek és a gamerek (szerep- vagy számítógépes játékokat az átlagnál kicsit intenzívebben megélő fiatalok) a saját arcukra mintázott játékfigurákat és hősöket imádják a legjobban.
Nagyjából háromfajta 3D-nyomtató létezik. A német cég porból és ragasztóból állítja össze a kívánt formát. A Ráday utcában műanyag-, gumi-, esetleg faszálak kerülnek egymásra, de léteznek eleve olvasztott anyaggal dolgozó gépek is. A működési elv mindenhol ugyanaz, a szerkezet a hagyományos nyomtatókhoz hasonlóan egyszerűen sorról sorra, illetve rétegről rétegre rakja egymásra a számítógéppel megadott háromdimenziós formát.
A 3D-nyomtatás valójában nem annyira elképesztően új találmány, mint ahogyan a most körülötte lévő médiafelhajtásból gondolni lehet. Akkor, mégis, miért foglalkoztat ez manapság oly sokakat? Az első ok, hogy a 3D-t a szkenneléssel kiegészítve most már igazán hasznos dolgokra is lehet használni. Például olyan protézismodelleket lehet a segítségével készíteni, amelyek pontosan illeszkednek a beteg testéhez. Sőt a legújabb kísérletekben már élő szövetet is sikerült így nyomtatni. Már nem vagyunk messze attól, hogy a disznó- vagy műanyag szív helyett saját szövetből nyomtatott mechanikus szívet kaphassanak a transzplantációra szorulók.
A másik magyarázat talán az, hogy míg a CNC-esztergánál valami elvételével faragunk ki másvalamit, addig itt a „semmiből” építhetünk fel, teremthetünk tökéletes másolatokat. A teremtés pedig a nyugati kultúrában évezredes tabu. Akarva akaratlanul furcsán érezzük magunkat, ha valami élőnek a tökéletes másával találkozhatunk, még akkor is, ha az csak egy kis színes szobrocska.
A szellem kiszabadult a palackból, és ha a sci-fit elfelejtjük egy pillanatra, akkor rájöhetünk, micsoda változásnak lehetünk a szemtanúi, hogyan használják az emberek már most a mindennapokban a 3D-nyomtatást. Chris Anderson, a világ leghíresebb technológiai magazinjának, a Wirednek az alapító főszerkesztője szerint ez lesz a legújabb ipari forradalom. Ahogy az internet demokratizálta a bitek világát, úgy fogja szerinte a 3D-nyomtatás felszabadítani a valóságot. Hogy szépen – marxistaként – fejezzem ki magam: a termelőeszközök kisajátítása nem lesz többé elegendő a hatalom kisajátításához.
Az új technológiával lehetővé válik, hogy a feltalálás és gyártás közelebb kerüljön egymáshoz. Az fog számítani, hogy ki birtokolja a tudást, és nem az, kié a gyártósor.
Egy példa a Ráday utcai 3D-nyomdából. Sipos Márti a bolt alkalmazottja meséli, hogy egy ötvös lány ahelyett, hogy nagy munkával öntőformát készített volna, inkább kinyomtatta azt fillérekért (kb. 3000 Ft-ért). Azaz ma már nem kell több százezer forintot kifizetni egy-egy prototípus megvalósításáért, ami által a feltaláló függő helyzetbe kerül a gyártósor tulajdonosától.
Ma már senkinek sem kell egyedül otthon a garázsban barkácsolnia. Az internet korszakában a „csináld magad!” mozgalomban a közösség tagjai segítik egymás, szabadon elérhetőek tervrajzok, problémamegoldások és modellek, de akár még üzleti tervek is. Léteznek szolgáltatók és közösségi műhelyek, ahol már a technológia is elérhető ahhoz, hogy megvalósíthassuk az álmainkat. Chris Anderson írja a legújabb könyvében, a Kreátorokban: „Az elmúlt évtizedben a létrehozás, a feltalálás és a közös munka új útjait fedeztük fel az interneten. A következő tíz év arról fog szólni, hogyan fogjuk a tanultakat a valóságban is hasznosítani.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!