Kossuth és Széchenyi is együtt kellett ahhoz, hogy „elinduljon” a Balaton, ma hiányzik a fejlesztésekhez a hasonló összefogás. A gasztronómia lehetne a tópart legfőbb vonzereje, de számos egyéb „balatonikum” létezik még. Dr. Kovács Emőke történésszel, Balaton-kutatóval beszélgettünk a tó múltjáról és jövőjéről.
– A Balatont dicsőítő mondatok után mindig következik egy „de”, ami a hely lehetőségeinek a kiaknázatlanságára hívja fel a figyelmet. Volt olyan eszményi korszaka a tónak, amikor nem volt hiányérzete sem a turistáknak, sem a helyieknek?
– Sosem volt tökéletes a Balaton, de több olyan időszakra is tekinthetünk példaként, amelyben jó megoldások születettek, és konstruktív hozzáállással fejlesztették a tó környékét. A 19. század közepéig gyönyörű, érintetlen, de „használhatatlan” volt a Balaton, amelyhez nem fért hozzá az utazó. Néhány gondolkodóban, akinek fontos volt, hogy mit kezdünk a kincseinkkel, igény támadt arra, hogy ezen változtasson. Az egyikük Kossuth Lajos volt, aki újságcikkekben írt arról, hogy ha ez a tó Nyugaton lenne, akkor már pezsgő élet alakult volna ki partján.
Mások mellett gőzhajó indítását szorgalmazta, ami egyben a Balaton „elindítását” is jelentette – ezzel kezdődött a tó új élete, végre lehetőség nyílt utazni a vízparti települések között. Emellett Balatonfüreden, ahol a savanyú víz miatt már korábban is létezett turisztikai forgalom, elindult a bővülő látogatottságot megfelelő módon kiszolgáló szállások és vendéglátóhelyek létrehozása.
Mindez pár év alatt látványos eredményt hozott. Ugyanilyen gyors reakció született 1861-ben a Pest–Buda–Nagykanizsa vaspálya megépülésével érkező növekvő igényekre. A vasút az elmaradott déli parti településeket bekapcsolta az idegenforgalomba, nagytőkések, földesurak, köztük a földvári Széchényiek segítségével megannyi fürdőtelep nőtt ki a földből.
A harmadik „válaszadásra” a trianoni békediktátum után volt szükség, mivel Magyarország minden jelentős üdülőhelyét elvesztette. Koncepcionális Balatontörvényben fogalmazták meg a minimum feltételeket a szolgáltatási és higiéniai szempontból, és egyéb területeket is szabályoztak, például a partok beépíthetőségét.
Megszületett egy egységes, de mégsem uniformizált Balaton. Sikerült megfogalmazni az elérendő célt és végigvinni a hozzárendelt megoldást. Most a cél sem körvonalazódik tisztán. A legfőbb probléma, hogy három megye érintett, amelyek között elvesznek az egységesítési törekvések. Viszont az önkormányzatok nem szeretnének központi igazgatást sem, mert egy felülről felügyelt Balaton-koncepció megvalósításában elveszítenék fő feladataikat.
– Az, hogy olyan gyorsan sikerült cselekedni az említett korszakokban, annak is az eredménye, hogy voltak, akik ügyüknek érezték a Balaton sorsát. Kossuth és Széchenyi is paktumot kötött, hogy az első gőzhajó vízre szállhasson.
– A reformkor egyik legfőbb jellemzője a közös akarat, hogy még nagypolitikai ellenfelek is össze tudnak fogni, hogy valami jó létrejöhessen – ez a korszak unikális a magyar történelemben.
– Most is van a Balatonnak olyan térsége, amely mintha egy láthatatlan összefogás eredményeképpen fejlődne: a Balaton-felvidék. Mi és hogyan történik ott, ami máshol nincs jelen?
– Az a környék „szerencséje”, hogy olyan értelmiségiek, művészek költöztek oda az elmúlt évtizedekben, akik civil módon felkarolták a fejlődését. A magukénak érzik, tevékenykednek érte, óvják, gazdagítják és élettel töltik meg, és nem engedik be a szinten aluli szolgáltatásokat. Sajnos ez a civil erő nincs meg a tó környékének többi részén. Pedig itt legfőképpen helyi emberekről van szó, akik a turizmusból élnek, tehát nemcsak használniuk kéne a partot, hanem szeretve óvniuk is.
– Mire lehetne építeni az új „Balaton-életérzést”?
– Minden településnek van valamilyen sajátossága, ezt pár helyen felfedezték, és „el is adják”. Ilyen például Füred kulturális múltja, amire olyan programokkal „játszanak rá”, mint a Jókai nyomában séta. Van, ahol a gasztronómiai sajátosságokkal lehet kényeztetni a turistákat, a lényeg, hogy minden hely „találja ki magát”. Ennek persze vannak határai: természeti és jó ízlésbeli – ne építsünk például víz alatti hotelt.
– Milyen „balatonikumok” vannak?
– Leginkább gasztronómiai jellegűek, ezek a hagyományok adják magukat, érdemes visszanyúlni értük a múltba. A helyi szőlészek-borászok tevékenységét évszázadokon keresztül nagyon szigorú szabályok határozták meg, hogy ne lehessen pancsolt bort készíteni – most újra szigorúak magukhoz a helyi borászok, meg is van az eredménye. Újra fontossá váltak a helyi ízek, alapanyagok. Vannak éttermek, például a szemesi Kistücsök, amelyek szezonálisan változtatják étlapjukat és csak a környező termelők áruit használják fel. A helyi vendéglátósok és borászok létrehoztak egy példaértékű társaságot, a Balatoni Kört, amely rendezvényeken népszerűsíti a helyi gasztronómiát. Jó lenne más területeken is hasonló összefogás. De büszke lehet a Balaton a fonyódi villasorra, a siófoki Kálmán Imre Emlékházra vagy a földvári hajózási kiállításra is.
– Sok ikonikus figurája van a tó múltjának. Ön kinek őrizné az emlékét?
– Zárkonyi Ferenc neve ismerős lehet, minden balatoni településen van róla elkeresztelt utca, mégis kevesen tudják, ki ő. Szokás „balatonológusként” emlegetni: nemcsak helytörténeti szakíró volt, hanem jegyzőként szorgalmazta a települések összefogását is. Mindent tudott a tóról, számos Balaton-könyv szerzője. Fontos szerepe volt az értékmentésben a várak rekonstrukciójától a történetek megőrzéséig. Lelkesedésének sem pénzhez, sem politikának nem volt köze. Ő volt az a civil, aki ma hiányzik.
+1 kérdés
– A Gulág-emlékév programigazgatójaként mi a legnagyobb kihívása?
– Most vagyunk az utolsó órákban, hogy azok az átélők, akik 70 éve megjárták a Gulág rabtelepeit, elmondják emlékeiket. Van egy 101 éves bácsi, Koós Ottó, aki 11 évet raboskodott. A menyasszonya megvárta, 1989-ig egy kis szobában éltek. A mai napig egyenes gerinccel él, fontos emberi dolgokat őrzött meg, menekített át. Számomra a legfontosabb ezek tolmácsolása.
Dr. Kovács Emőke
történész. Kaposváron született, ott és Siófokon töltötte a gyerekkorát. Az ELTE magyar–történelem szakán szerzett diplomát. Öt éven át a siófoki Kálmán Imre Kulturális Központ és Könyvtár igazgatójaként dolgozott, jelenleg a Gulág-emlékév szakmai vezetője. A 19. századi Balaton világa és A régi idők Balatonja címmel jelentek meg könyvei (a keretben olvasható érdekességek ezekből származnak)
Balatonfüred hírhedt fürdőhely volt a 19. század közepén, a korabeli leírások a szerencsejátékosok, tolvajok és kéjnők uralmára hívták fel a figyelmet. Esterházy Kázmér gróf így írt tapasztalatairól: „az emberi társaság legaljasb osztályától randevúvá aljasíttatik, úgy annyira, hogy becsületes ember, ki itt egészsége helyreállítását és a társas körökben megpihenést keres, ezen igényeit, mikkel pedig ily híres gyógyhelyen méltán állhat elő, naponkint korlátozva, megrövidítve, megzavarva (…) kénytelen látni.”
A keszthelyi születésű Simon Böske 15 évesen nyerte meg a városi szépségversenyt, majd megkapta a Balaton Tündére címet is. Pár évvel később, 1929-ben ő lett az első Miss Magyarország, így ő képviselhette hazánkat a párizsi Miss Európa versenyen, amelyet meg is nyert. Itthon óriási ünneplés várta, mert „dicsőséget szerzett ennek a szegény, legyőzött országnak éppen a győztes volt ellenfelek között”, bált is rendeztek a tiszteletére a Gellért Szállóban.
A szépségiparból aztán rövid úton kiábrándult, a civil életet választotta, először a Brammer Divatház tulajdonosának fia, Pál, majd pedig Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója oldalán.
1880-ban 202
1911-ben már 12 116
vendég pihent legalább egy hétig Siófokon
A balatonendrédi általános iskolában ma is tanítják a csipkeverést a lányoknak. A tevékenység Kájel Endre református lelkész kezdeményezésére indult el a településen 1908-ban, sok helyi családnak vált fő megélhetési forrássá. Nem sablon, hanem a lelkész felesége, a Zsófia tervezte motívumok alapján dolgoztak. Országszerte sikeressé váltak, egyik terítőjük 1938-ban a Berlini Világkiállításon nagydíjat nyert.
Rosenberger Mihány fonyódi halász 1873-ban két élő fogast küldött egy nagy költséggel előállított akváriumban a bécsi világkiállításra, ahol komoly díjat nyertek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!