Nem tehetek róla, mindennek a prefrontális kéreg az oka – mostantól tudományos megalapozottsággal magyarázható, miért is kellett megvenni a sokadik táskát vagy nyakkendőt. Az agyi működés a ludas ugyanis abban, hogy aszkéta vagy hedonista típusúak vagyunk, vagyis tudunk-e takarékoskodni.
A spórolás persze tanulható. A magyar szakértő szerint mindaz, ami most a devizahitelesekkel történik, maga a tananyag a fiatal generációk számára. Az 1960-as években a Stanford Egyetem tudósai fogtak egy tucat négyévest, és egyenként beültették őket egy szobába. A gyerekek előtt asztal állt, rajta a jenkik kedvenc édességével: egy darab pillecukorral. A tudósok kis időre magukra hagyták őket, azzal az ajánlattal, hogy ha nem eszik meg az előttük heverő, habzsolásért kiáltó rózsaszín csodát addig, amíg vissza nem érnek, kettőt kapnak egy helyett. A tesztről készült videofelvételt, később nem egy vígjátéksorozat gegjeként használták fel: a pszichológusok azt vizsgálták, vajon mitől függ, hogy egyikünk az azonnali élvezetek híve, míg másikunk előtt nem lebeg más, csak a kényelmesebb jövőért való spórolás, bármi áron.
A pillecukor gyermekei azóta negyvenesekké cseperedtek. Azok közül, akik akkoriban a pillanatnyi élvezetek híveiként azonnal felfalták az egy darab pillecukrot, a későbbi kettő helyett, nagyobb számban kerültek ki elhízott, drogfüggőségre hajlamos és elvált emberek. A vizsgálatot készítő szakemberek megállapították, az azonnal habzsolókban a következmények kiszámításáért, a memória szabályozásáért és a motivációért felelős agyi funkciók nem túl aktívak. A legújabb amerikai kutatások szerint ugyanis agyi működésünk befolyásolja azt, hogy hedonista vagy aszkéta típusúak vagyunk-e. Azoknál, akik az azonnal megszerezhető élvezetek hívei, az agy két fontos területének működése a döntés pillanatában leblokkol. E két tartomány aktivitása azonban stimulálható gyenge elektromos áram bevezetésével. A mágneses ingerlést eddig is alkalmazták gyógyításra, mániákus depressziósokat és tudathasadásban szenvedőket is kezeltek már a módszerrel. Mára azonban megoldást nyújt a túlköltekezőknek is.
Persze ami a steril laboratóriumi körülmények között flottul működik, nem feltétlenül válik be a kívánatosan csillogó bolti kirakatok bűvöletében. Ám a kutatók is elismerik, kitartó gyakorlással is fejleszthetők ezek az agyi területek: hatéves korunktól az iskolákban is azt tanuljuk, hogyha minden nap megcsináljuk a házi feladatunkat, akkor a témazáró dolgozatra való tanulás könnyebben fog menni. Egy egyetemre jelentkező diák jól tudja, legalább öt év munkát kell fektetnie abba, hogy később legyen esélye kifogni egy jó munkahelyet. Egy olyan kultúrában azonban, ahol másodperceken belül váltunk leveleket ismerőseinkkel, fél óra alatt bármit házhoz szállítanak nekünk, amit megrendelünk, és az internet bármire válaszol helyettünk, amin nekünk gondolkodni kellett volna, nehéz elhitetni a fiatalabb generációval, és saját magunkkal, hogy megéri várni bármire is.
Sokan úgy gondolják, tipikusan amerikai jelenség az élet instant habzsolása. Ez azonban ránk, magyarokra is igaz. „A mai fogyasztói társadalom legfontosabb üzenete az, hogy: vedd meg! Ez nem régi, legfeljebb százéves üzenet, ám hihetetlen ereje van” – nyilatkozta lapunknak dr. Forgács Attila, a Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet vezetője. Hozzátette, hogy száz évvel ezelőtt a vágyelfojtó, vallásos utalások uralták a világot: az istennek tetsző, puritán életvitel volt a meghatározó. Aztán a huszadik század elején jött Sigmund Freud, aki arra a megállapításra jutott, hogy a vágyelfojtások betegséget okoznak. Száz év alatt nagyot változott a társadalmi kontextus. Dr. Forgács Attila szerint a viselkedést, így a vásárlási magatartást is két nagy okcsoport befolyásolja: a belülről, azaz személyiségünkből fakadók, valamint a szituatív okok, melyeket a társadalmi, kulturális és marketingtényezők határoznak meg.
„A fogyasztói társadalom alapja a fogyasztás: a rendszer addig működik, amíg van fogyasztó. Természetesen nem mindenkire hatnak a fogyasztói kultúra által diktált trendek. Aki elkölti a pénzét, az alapvetően optimista, hiszen abból indul ki, hogy holnap jobb lesz. Emellett jellemző rá a hedonizmus, mert most, az adott pillanatban élvezi azt, ami van. Továbbá impulzív is, hiszen nincsenek megfelelő fékei, pontosan úgy, mint a kisgyerekeknek. A költésnek pedig önjutalmazó jellege is van, amikor vásárolunk, boldogságot veszünk, mellyel az önbizalmunk is növekedik.
A vásárlás pillanatában csak a pozitív attribútumok jelentkeznek, a negatívumok, később jönnek. Az elégedetlenség folyamatossá válik, hiszen mindig lesz eggyel jobb, szebb annál, amit az adott pillanatban megvásároltunk. Emiatt minél nagyobbak a fogyasztói igényeink, annál boldogtalanabbak is vagyunk.
A takarékoskodó ember a civilizált ember szinonimája, mivel a civilizáció alapja a vágyakon való uralkodási képességet jelenti. Azonban már a múlt században is fösvénynek hívták azt, aki bár erősen spórolgatott, az életszínvonala mégsem emelkedett.”
Az intézetvezető szerint az egészséges megoldás a kiadások és megtakarítások harmonizálása lenne. Eredetileg mindkét tulajdonság – a költekezésre, spórolásra való hajlam is – kódolva van bennünk genetikailag, ám a szocializáció erősen beleszól ebbe. A reklámok alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy aki fogyaszt, az egészséges, szép, boldog és szerelmes. Persze ezeket nem feltétlenül kell elhinni, a tudatos szülői-pedagógusi neveléssel meg lehet értetni, hogy sok a csalfa üzenet.
Magyarországon – dr. Forgács Attila szerint – jellemző, hogy már azt a pénzt is elköltöttük, amit még meg sem kerestünk. „A szüleink generációja több nagy pénzügyi összeomlást is megért. Ők a mai napig hallani sem akarnak hitelekről, lízingről, törlesztésről, mivel egy életre megtanulták a leckét. Úgy gondolom, hogy talán a következő generáció más attitűddel áll majd a fogyasztás-spórolás kérdéséhez. Nagy orrba rúgás az, ami jelenleg történik a hitelesekkel – összegzett a kutató.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
