Egy leírhatatlan nap története

 

2018. május 14-én reggel szomorúan ébredt az ország. Aki az eddigi kormánypárt leváltását akarta, az hallgathatta tovább az uszító és nemzetieskedő mondatok áradatát. Aki pedig az eddigi kormánypárt győzelmét akarta, az retteghetett tovább a menekültek virtuális áradatától.

Én aznap reggel a lyukas biciklimet toltam az állomás felé, hogy a főváros és Nagykanizsa között közlekedő szerelvénnyel átszállítsam a szomszéd város bicikliszerelőjéhez. Az első fejtörést az okozta, hogyan toljam föl az iskola mellett húzódó meredek lépcsősoron. Az iskolában feltűnően nagy volt a csend, mintha minden osztály a produkciómat figyelné a függöny mögül.

Ekkor a köztársasági elnök bejelentette, hogy a városoké a kulcsszerep a klímavédelemben.

Mire az állomásra értem a surrogó kerekű biciklivel, a feleségem megvette a jegyet. Az aluljárón át föltoltam a peronra. A vonat tíz perc késéssel érkezett. A neten megnéztem, hogy van rajta biciklis kocsi. Amikor megállt a szerelvény, sehol nem láttam a biciklis kocsit. Hol a biciklis kocsi, kiabáltam a kalauznak. Nincs biciklis kocsi, kiabált vissza a kalauz, emiatt késtünk. Vártuk, de nem kaptuk meg a biciklis kocsit. Nagy nehezen fölhúztuk a bringát a vonatra, a jó öreg vaskos Spindelt. A fiatal, ám testes kalauznő megígérte, segít leemelni, addig tartsam ott a kocsi közepén az átjáróban. Láttam, ahogy a feleségem elindul az autóval, hogy a vonat előtt érjen a következő megállóba. A vonat elindult.

Közben a belügyminiszter bejelentette, hogy változatlan célokkal vezetné tovább a Belügyminisztériumot.

Aznap borús idő volt, ilyenkor kisebb az autóforgalom, biztos voltam benne, hogy a feleségem időben odaér az állomásra. Nem szívesen írom le, de le kell írnom, hogy érezhető legyen a vállalkozás súlya: öt kilónál többet orvosilag nem emelhetek. A Spindel több volt húsznál. Figyeltem a kocsinkat az úton, de nem láttam sehol. A vonat úgy robogott, mintha a mozdonyvezető bizonyítani akarná, mennyivel gyorsabb a vasúti közlekedés.

És begördültünk az állomásra. Ekkor egy fiatal, mosolygós férfi, aki végignézhette a fölpakolás küzdelmeit, ott termett, és fölajánlotta segítségét. Azt gondoltam, vannak még jó emberek. A kalauznővel megkezdték a Spindel levonszolását. A kerékpár meglódult, a férfi utánakapott, és ezzel a mozdulattal kiütötte a kalauznő kezéből az indítótárcsát, ami berepült a vonat kerekei alá. A Spindelt lerakta a férfi a peronra, és a vonat alá mászott. A kalauznő sikoltozott. Úristen, jöjjön ki azonnal, ez életveszélyes! Azonnal, hallja?! A férfi meg úgy volt vele, amíg az indítótárcsa vele együtt van a vonat kerekei alatt, csak nem indul el a vonat. Volt egy pillanat, amikor a férfi teljesen eltűnt. Azt gondoltam, ez a jó ember az élete utolsó másodperceit éli a lyukas Spindel miatt. Amiatt, hogy nem fért be az autó csomagtartójába. És amiatt, hogy nem érkezett meg a biciklis kocsi. Többszörösen terhelt tragédia, ami tíz éve egy gerincműtéttel kezdődött. Ekkor a férfi, akár egy macska, kiugrott a vonat kerekei alól, és mintha virágcsokrot, átadta az indítótárcsát a kalauznőnek. Leizzadtam és hálás voltam. A feleségem sehol. A vonat elindult. A férfi még az ablakból is integetett. Mosolygott. Szerintem ő volt az ifjú Isten.

Ekkor a külgazdasági és külügyminiszter-jelölt kijelentette, hogy külpolitikánk egyedüli vezérelve a magyar érdek.

Kifigyeltem egy szolgálati utat a sínek között, ahol a forgalmista baktatott vissza a helyére. Nyitva hagyta az ajtót. Áttoltam a Spindelt a vágányokon. A feleségem időközben megérkezett, és csak annyit látott, hogy a sínek között botorkálok a biciklivel. Jobbra-balra figyelte a forgalmat. Átértem.

A szerelő aznap nyitott a téli szünet után. Nem volt más dolga, csak a Spindel. Kezdtük a lyukas hátsóval, aztán folytattuk az elferdült hajtókartengellyel, míg végül az első kotyogós teleszkópnál fölnézett. Ez munkadíjjal annyi, mint egy új bicikli! Néztem a jó öreg Spindelt, amivel vagy négyszer körbekarikáztam a Földet. Itt a vége, pajtás? Ez volt az utolsó utunk? A vonaton? Az új bicikliket úgy próbálgattam, mint a titkos szeretőket. A feleségem pedig segített kiválasztani az újat. Az öreg Spindelen csak a lyukas gumit cseréltük. A szerelés alatt átgurultunk a szomszéd városba, mert a kocsiban ott lapult a sövényvágó, ami a boltban még működött, de otthon meg se nyikkant.

Eközben a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterjelöltje bejelentette, hogy a Stop Soros! - javaslat és az Alaptörvény szigorítását tervezi a kormány.

Szótlanul ültünk az autóban. Mélységesen felzaklatott az élmény, hogy a szívemhez nőtt Spindelt lecserélem. Megérkeztünk a bolt elé, zárva volt. A feleségem hívta a boltost, aki abból a városból jelentkezett, ahonnan az előbb jöttünk. Ebédel. De mindjárt jön is vissza.

Végeláthatatlanul hosszú utca, 20 fok, és a felhők csöndje. A kocsiban vártunk. Otthon a hűtőben az ötfokos ebéd. Egy férfi a bolt kapuja előtt megállt a biciklijével. Elszívott egy cigit, megivott egy üvegsört, aztán elhajtott. Kerestem valami zenét a rádión, de mindenütt csak beszéltek. Aztán jött egy régi szám. Hirtelen túl sok volt az emlék. Kikapcsoltam. A mellettünk álló ház kerítését bámultam, amit áttetsző zsákszövettel fedtek le. Az ablakot résnyire nyitva hagytam, hogy ne párásodjunk. És ahogy így révedtem bele a zsákszövetbe, felismerés köde derengett föl a gondolataim között. Olyan testetlen tudás. Hogy amit látok, azt valahonnan ismerem. És nem a zsákszövetet látom, hanem a zsákszöveten át kirajzolódó formát. Úristen, mondtam a feleségemnek. Mi van? Az ott a Szűz Mária. Micsoda? Megjelent nekünk a Szűz Mária és a kezében tartja a kis Jézust. Elővettem a telefont, és lefotóztam az alig látható körvonalakat. A feleségem kiszállt az autóból és odament a kerítéshez, és megnézte Szűz Máriát. Addigra a szomszédok már kint álltak a kapuban és figyeltek. A feleségem az ablakréshez hajolt és bólintott.

Ekkor a miniszterelnök azt mondta, hogy a közös jövő is összeköti a magyar és lengyel népet.

A sövényvágó típushibás volt. Az öreg Spindellel még hazatekertem. Szűz Máriát aznap este föltöltöttem a Facebookra. Az egyik kommentelő azt írta, hogy tényleg ott van.

Címkék: irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!