Még a vízvezetékcsöveken is társasjátékot tárolnak abban az újlipótvárosi, alagsorban rejtőzködő klubhelyiségben, ahol a társas- és kártyajátékokat kedvelő felnőttek és gyerekek heti rendszerességgel járnak össze egy jót játszani. Az Anduril Lángja nevű klubban az idei Év Társasjátéka címet elnyerő Mamutvadász elnevezésű társast teszteltük.
Az idén magyar nyelven megjelent közel hatvan társasjátékból választotta ki az öttagú zsűri a Magyar Társasjáték Díj 2012-es nyertesét, a Mamutvadászt. De mitől jobb ez a játék, mint a vigaszdíjasok? Kérdésünkre választ a Visegrádi utcai Anduril Lángja társasjátékklubban találtunk, ahol az egyik zsűritaggal, Oberländer Zoltánnal és a szüleivel érkező általános iskolás kislánnyal játszottunk egy partit. A színesre festett falak között több száz társasjáték rejlik. A példányok az elmúlt öt-hat év termései, és jócskán felülmúlják generációnk gyerekkori kedvenceit, a „dobj és lépj” típusú játékokat.
Oberländer Zoltán, aki személy szerint leginkább a kooperációs társasokat szereti, nagy lelkesedéssel mesél az év társasjátékának hosszadalmas kiválasztási folyamatáról. Az öttagú zsűri fejenként öt játékot nevezett meg, ezeket közösen vizsgálták meg tüzetesebben, több partit is játszottak az esélyesekkel. A mesélés közben előkerül a Mamutvadász is, aminek már a borítójáról is látni, szépen kivitelezett, igényes munkáról van szó. Igaz, a többoldalas játékleírás láttán régi rossz emlékek tolulnak fel azokról az időkről, amikor a nehezen érthető és hosszú szabályzatok teljesen elvették a család kedvét az újonnan kapott társasok kipróbálásától. A Mamutvadásznál egészen más a helyzet, a leírás ugyan terjedelmes, ám azokat képekkel, táblázatokkal illusztrálta a fejlesztő. Zoltán elmondja, hogy a játékleírás világossága is fontos szempont, amikor a legjobbat keresik, illetve az is, hogy a külföldről érkezett játékok magyar fordítása helyes-e.
Ekkor bújik elő a dobozból a Mamutvadászhoz tartozó tallérhalmaz, ezeket még a legvirgoncabb gyerekek is nehezen tehetik tönkre. Általános iskolás játszótársam már kezdi is sejteni, hogy miről fog szólni a játék, én még csak kapizsgálom. A Mamutvadászt sokan a Halfogócska nevű társashoz hasonlítják, hiszen itt is gyűjtögetni kell, ám ebben a játékban a résztvevők ősemberré avanzsálnak, akiknek mindenféle javakat, bogyókat, szerszámokat, fegyvereket kell összeszedegetniük. A játéknak két része van, egyik fele nyáron, másik fele télen zajlik, ehhez a két évszakhoz alkalmazkodnak a tallérok illusztrációi is. Gyorsan belemelegszünk a játékba, mindenki folyamatosan gyűjtögeti a javait, néha kitolunk egymással, elzárva egymás elől az elemi szükségleteket, a mamutfogat, a növényeket. Fiatal játszótársamtól megtudom, épp nincsen kedvenc társasa, minden nap máshoz van kedve, de jól látszik játékán, gyakran veszik elő otthon a táblás játékokat, vagy jön le a klubba szüleivel egy körre. A végeredmény is ezt sugallja, neki sikerült a legtöbb érmét, és a legtöbb pontot is öszszegyűjtenie, büszkén ül át egy másik asztalhoz újabb játékot játszani.
Az izgalmas meccs után tovább faggatom Zoltánt a kiválasztás szempontjairól. Elmondja, hogy az Év Társasjátéka Díj odaítélésekor elsősorban olyan termékeket díjaznak, ahol úgy tud leülni gyerek-anyuka-nagymama, hogy a legkisebb korosztály is jól érti a szabályokat, de az idősebbek sem unják a játékot. Zoltán, saját elmondása szerint már harmadik gyermekkorát éli. Klubtársai nevetve kérdeznek vissza: „És volt a három időszak között felnőttkorod egyáltalán?” A három éve létrehozott Magyar Társasjáték Díj elsősorban a játékok népszerűsítését célozza, illetve igyekszik segíteni a kevésbé tapasztalt, társasokat nem ismerő felnőtteket a vásárlásban. A társasjátékklubok, mint például az Anduril Lángja is, közösséget kovácsolnak, megismertetik az emberekkel a szórakozásnak egy igen hasznos, kreatív és vidám fajtáját.
A kis alagsori klubhelyiségben összeszokott társaság múlatja együtt az időt. Zoltán kis közösségét elemezve arra is utal, hogy egy-egy játék mennyire kiválóan megmutatja az emberi jellemeket is. Vannak csendesebben játszó asztaltársaságok, és olyanok, ahol hahotázva, egymás szavába vágva izgulnak a tábla felett. Ám Zoltán szerint a társasjátékok különlegessége, hogy mindig megtalálják a hozzájuk legjobban illő személyiségeket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!