Arcunkba nyomott tükör. - Csehov: Platonov – Apátlanul, Radnóti Színház.
Alföldi megint beletrafált. Nincs az a több száz éve élt klasszikus, akit ne tudna úgy megrendezni, hogy az ember velejébe ne vágna, húsába ne marna vele. Valahogy zsigerileg érzi és érti, mi az ember időtől függetlenül létező esszenciális lényege. Kevesen tudnak annyi intelligenciával hangsúlyokat kitenni klasszikus darabokban, hogy a néző ízigvérig, jelen esetben Csehovot lásson, mégis úgy érezze, minden sora az ő saját, ma is aktuális problémáiról szól. Mert a Platonov nem csak a félresiklott, többre hivatottságát sirató, szeretetéhségét durva viccekkel és érzelemtiprással kompenzáló, önmarcangoló ember drámája.
A Platonov egyfajta társadalmi látlelet, amely eltagadhatatlanul tükrözi azt a fajta zsigeri tehetetlenséget, amelyben az ország demokratikusabban gondolkodó fele ma is él. Ne felejtsük el, Platonov nem csupán az az egyszerre elviselhetetlen, ugyanakkor visszautasíthatatlan, keserű és cinikus, érzelmes és érzéktelen, megmentésre váró figura, akit a felszínen megtestesít. Platonov apa, nem utolsósorban pedig pedagógus, akinek a jövő nemzedékét kellene nevelnie – ehelyett egyre jobban elszakad mindenkitől és mindentől. Radnai Annamária fordításának és Vörös Róbert dramaturgi munkájának egyik legnagyobb erénye az igaz és tiszta beszéd. A fojtogató légkör ellenére itt nem marad kimondatlanul semmi. Ha nem a társaság kellős közepén vágják egymás fejéhez mélyről felkívánkozó sérelmeiket a szereplők, akkor négy, maximum hat szem közt szembesülhet a néző keserű önvallomásukkal. A saját keserű, ki nem mondott önvallomásával.
A Radnóti Színház Platonovjában kénytelenek vagyunk mi magunk is tükörbe nézni – egy finoman az arcunkba nyomott tükörbe, amelyben László Zsolt, Kovács Adél és a többiek látszanak ugyan, mégis, mintha belőlünk lennének.
S hogy miért az Apátlanul cím? Csehov még húszéves sem volt, amikor megírta első színdarabját, melyet a kor egyik legelismertebb színésznőjének szánt, aki azonban visszautasította azt. Nem is mutatták be az író életében; egy moszkvai bank széfjének felszámolásakor, 1920-ban került elő a nagyjából 200 oldal terjedelmű kézirat. Mivel a darab cím nélkül maradt hátra, csak valószínűsíteni tudják, hogy azonos lehet Csehov elveszett, Apátlanul néven emlegetett színművével. S bár az egyik legmegindítóbb dialógusban Platonov arról beszél, hogy bár emberként elbukott, apaként nagyra nő majd, az apák sorsa itt a megvetés.
Könyvheti ajánló
Nyomozás, Prága, hagyaték, az auschwitzi tábor archívuma, rejtély, szamizdat, szerelem, Izraelben zajló kafkai per, elveszített otthon és bizonyosság, emigráció, idegenségtudat. Szántó T. Gábor Kafka macskái című regényének végére pedig az is kiderül, hogy mi köze a macskáknak Kafkához.
(Noran Libro, 372 o.)
Rakovszky Zsuzsa egy képzeletbeli város nehéz sorsú szereplőinek életén keresztül mutatja be a 20. század első negyedének történelmi időszakát, társadalmi változásait legújabb, Szilánkok című regényében. Már a Hullócsillag évében című kötet is lenyűgöző volt, ahogy egy kislány szemével finoman, mégis nagyon érzékletesen láttatta az ’50-es évek világát. Most sem fog csalódást okozni.
(Magvető, 612 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
