Kezdem becsülni Lakatos Márkot azért, mert törődik végzetesen elhanyagolt honfitársaival. Persze ez is csak egy újabb tévés munka a sztárstylist számára, de látszik, hogy szívén viseli a dolgot, őszinte segítő szándék és lelkesedés vezérli, mikor nekiáll megfiatalítani és megszépíteni a kiválasztott önkénteseket.
A mai társadalom fiatalságkultusza eleve képes minket boldogtalanná tenni, látva a tükörben nap mint nap, hogyan öregszünk. Persze lehet méltósággal és szépségesen ráncosodni, de többségünknek a fáradtság és a boldogtalanság mélységes árkai jutnak. Valamiért nehéz addig eljutnunk, hogy ne külső ingerekre és biztatásra várjunk, hanem megszeressük magunkat annyira, hogy elfogadjuk és ápoljuk a külsőnket-belsőnket. Ilyen csapdába esett Ági is, akivel szerelme hitette el – bizonyára csupa szeretetből –, hogy jól van ő, ahogy van, az se baj, ha rosszak a fogai és lenő a festett haja. Egy kapcsolatban ez persze nem is lehet napi probléma, hiszen senki sem ébred olyan sminkben, mint Cindy Crawford. Nekem például rendszeresen olyan a hajam, mint Bon Jovinak, mikor felkel a turnébuszban egy nehéz nap éjszakája után. De a tökéletlenség elfogadása nem lehet mentség önmagunk elhanyagolására, ahogy az sem, ha biztonságos párkapcsolatban élünk. Ötvenes, boldogtalan, átlagos magyar nő – mondta ki a verdiktet az egyik járókelő a forgalmas plázában egy vitrinbe kiállított Ágira. Megjegyzése a szívembe hasított, hiszen ha körülnézek, én is megannyi boldogtalan átlagos embert látok, akik igazán jobbat érdemelnének. No, nem csak a sorstól, hanem elsősorban önmaguktól. Aztán nekilátott a szépészeti csapat, hogy beelőzze Ági látszólagos korát, mely egyértelműen több volt a valósnál. Kis túlzás, hogy tíz nap alatt meg lehet váltani a világot, hiszen egy új fogsor elkészítése hetekbe telik, még ha a botox injekció szinte azonnal látványos eredményt is hoz. Nekem ez már bőven sok is volt, bár tény, hogy csupán néhány új ruhával meg egy Bridget Jones-féle alakformáló bugyival nem lehet tíz évet fiatalítani valakin, még ha úgy is öltözik, mint a saját nagymamája. Ági végül persze csodálatosan átalakult, és a külső tatarozástól remélhetőleg kap annyi erőt és annyi kellemes viszszajelzést, hogy a belső ragyogása is visszatér. Jó volt látni, mennyire örülnek gyermekei az édesanyjuk megszépülésének, hiszen nekik fontos csak igazán, hogy harmonikus, önmagával elégedett szülőt tudjanak maguk mellett. Bár Lakatos Márk mindent megtett, hogy az önkéntes önbizalmát is restaurálja, jobban díjaztam volna, ha Ági plasztikázás helyett inkább egy kiadós lelki masszázst kap, amit a Szeretem a testem! című műsorban olyan ügyesen Soma Mamagésára bíztak. Éjjel aztán furcsa álmom volt, én is szerepeltem a műsorban. Utólag azon mosolyogtam, hogy ha rólam lefaragnának tíz évet, vissza is ülhetnék az iskolapadba. Az álom mégis arra figyelmeztetett, sokkal jobban kell szeretnem önmagamat, nehogy én is Ági és a többi boldogtalan, átlagos magyar nő sorsára jussak. Bár már most is fontos minden apró gesztus és számít minden perc, amit önmagamra szánok, addig nincs nagy gáz, míg csak a tévében meg álmomban látom Lakatos Márkot…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
