Amerika arisztokratái - Jackie
Natalie Portman jó eséllyel kisírta magának az Oscart, olyan meggyőzően zokogja végig a Jackie Kennedyről készült életrajzi filmet, amely ettől még egy kiskosztümös dráma a gazdag és kivételezett amerikai elitről.
A „királyi család” el is hangzik a Kennedyekre, akik közt e film szerint Jackie épp olyan volt, mint Lady Di a Windsoroknak.
Egy naivan bájos, nem túl eszes fiatal nő, aki nem egészen fogta fel, kihez ment hozzá, persze ezt előre beárazni sem lehetett. Csak menet közben nyílt ki a szeme, bár ekkor is úszott az árral, mást nem is tehetett, hiszen saját jogon nem volt se vagyona, se státusza, ami indokolta a későbbi Onassis házasságot.
Funkcionális politikusfeleség volt, akivel remekül lehet reprezentálni, szavazatokat szerezni, és minden nő az ő kalapját, az ő rúzsát akarta viselni. Világhírű művészeket hívott vendégségbe, nem azért, mert műértő vagy óriási zenerajongó lett volna, hanem mert „a Fehér Ház mindenből a legjobbat érdemli”. Nem az elnök, aki csak egy egyszerű halandó – meg is halt rögtön a film elején. Még a temetése sem neki szólt, hanem az egész világnak és az utókornak.
Már az egyiptomi fáraók is tudták, hogyan kell bevásárolni magukat a halhatatlanságba, és lám, JFK noha kevés politikai hőstettet tudott végrehajtani, mégis máig hallatlanul népszerű. Vele végképp elnéző a film, csak finom célzásokat kap, hogy nem volt egészen hibátlan, de mindig lojális volt a családjához (nem lépett le egyik szeretőjével sem).
A film felében az eredeti archív felvételt tökéletesen életre keltve, szobáról szobára járva mutatják be, hogyan újította fel és rendezte át Jackie a Fehér Házat, a Lincoln-hálótól az Ovális Irodáig.
Miközben teljes mélységében átérezhetjük az elképesztő felszínességet, mikor a függöny színe képes az élet központi kérdésévé válni, idővel egyre kevésbé tudjuk Jackie-t elítélni. Ő a lakberendezésben találta meg az önmegvalósítás egyetlen módját, komolyan vette feladatát, hogy az országa első házának nagyságos asszonya legyen, és hitte, hogy fontos üzenetet közvetít ezzel. A régi, eladogatott bútorok visszavásárlásával tárgykultúrát teremtett és történelmet adott egy háznak, amely mára az egyik legjelentősebb amerikai nemzeti szimbólum.
Ösztönösen jól csinálta, amit csinált, és tudta, hogy amiben az emberek hinni akarnak, fontosabb minden igazságnál. Komoly szerepe volt a JFK-mítosz, egyben a modern kori amerikai elnökök és first ladyk legendáriumának megteremtésében. Ezért válhatott ikonná, a történelem önmagán túlmutató figurájává. Miközben a filmmel legalább ezer kérdésben vitatkozhatnánk, hogy túl felszínes, mindenkinek a kedvére akar tenni, vagy túl sok figyelmet fordít a lényegtelen részletekre, valójában ezzel ábrázolja a legtökéletesebben ezt a világot, az első amerikai arisztokrata család felemelkedését, bizonyítva azt, hogy a nemesség nem veleszületett kiváltságosság, hanem igenis tanulható és művészi tökélyre fejleszthető.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!