A fészekhagyó gyerekek, a maratoni párkapcsolatban elraktározott sérelmek és a zsebben maradt vágyak a középkorosztály legfőbb ellenségei. A szív pedig kerülőutakon jár néha, és új ajtót keres, mikor úgy érezzük, egy másik bezáródni készül.
A gyerekek jól vannak című film bár nem egy szokványos család története, valójában nagyon is mindennapi. Az életközépi válság egyformán érinti a meleg és a hetero házaspárokat, akik olyan régóta vannak együtt, hogy már nem látják a másik igazi valóját, vagy lassan elfelejtették, miért is szerettek bele. A film természetessége és nyíltsága azonban nem sérti azokat sem, akik a házasságot csak férfi és nő között tudják elképzelni.
A vígjátékba illő kezdet – egy leszbikus házaspár gyermekei megkeresik spermadonor édesapjukat – kedves, szívsimogató családi drámává lényegül át. A donorapa (Mark Ruffalo) ugyan a gyerekeken keresztül lépett a mágikus körbe, lassacskán kötődni kezd minden családtaghoz. Különösen a fiú édesanyjához, Jules-höz (Julianne Moore). Sok a közös bennük, mindketten a Vénuszról érkeztek, míg a lány édesanyja, Nic (Annette Bening) a Marsról jött. Precíz, felelősségteljes, kicsit merev is.
A zűrzavart nem is a donorapa felbukkanása, hanem a közös harmónia felborulása okozza. Bár eddig mindenről csodálatosan nyíltan tudtak beszélni egymással, egyszerre csak titkokkal telik meg a család. A partnerek ugyanúgy begubóznak, mint kamasz gyerekeik. A legszívbemarkolóbb jelenet, mikor Nic rájön a donorapa és Jules viszonyára. Visszaül a vacsoraasztalhoz, és mintha egy hatalmas üvegtölcsér ereszkedne rá, melyről tompán pattan vissza a külvilág. Hosszasan nézzük arcát, a múló évek minden fáradtságát, törékenységét, szépségét, és szinte halljuk az összetört szív zavart kattogását. Annette Bening Arany Glóbuszt és Oscar-jelölést érő átlényegülésének hála, a nő szinte mezítelenül áll előttünk. Az utolsó percekig lebegtették a feloldást, végig azon aggódhatunk, vajon együtt marad-e az anyapár. Ámbátor Paul és Jules is remek páros lehetne, vagy az amúgy sem hagyományos család újabb csavarral ötfősre bővülhetne. Mégis inkább Nickel éreztem együtt, aki alól közösen húzták ki a talajt. Talán nem is követett el akkora igazságtalanságot partnerével szemben, hogy ezt érdemelje. De a szeretet néha nem elég ahhoz, hogy visszatartson bennünket attól, hogy megbántsuk épp azokat, akiket a legjobban féltünk. Ahhoz azonban elég erőt adhat, hogy túléljük egy kapcsolat legmélyebb poklát, és még a legfájóbb árulást is megbocsássuk egymásnak.
(Forgalmazza a Budapest Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
