„Szókratésszel értek egyet”, bólogat Anthony Hopkins, „akiről azt tartották, hogy a legokosabb ember a világon, pedig mindenre csak hümmögött, hogy én aztán nem tudok semmit”. Azt is belátja, hogy a bölcsesség az élet ajándéka annak, aki hajlandó megizzadni érte, s „ha most végre jó helyen vagyok az életemmel, azt csak a feleségemnek köszönhetem”. Beszélgetésünk apropója, hogy tavaly tavasztól nyár közepéig nálunk vendégeskedett, amikor a most bemutatott The Rite című gótikus-természetfölötti thrillert forgatta.
Návai Anikó: Kezdjük Budapesttel! Ön sokat fest és még többet zongorázik. Szabadidejében mennyire kóstolt bele a magyar művészeti életbe és milyen benyomásokkal távozott tőlünk?
Sir Anthony Hopkins: Mindent szeretek, ami magyar. Nem rajongok a múzeumokért, sem a kis galériákért, lakva szeretem megismerni a várost, ahol forgatok. Különös szokásom, hogy számolom a napokat, és pontosan emlékszem, hogy Rómából kocsival mentünk Pestre, megálltunk egy éjszakára Velencében, aztán bejártuk Szlovéniát, és május 22-én, szombat este érkeztünk Magyarországra. Látja, elég, ha kimondom, máris csiklandoz a nosztalgia.
Návai Anikó: Mi fogta meg ennyire?
Sir Anthony Hopkins: Nem hízelegni akarok magának, mert magyar, de teljesen otthon éreztem magam Pesten. A Four Seasonsben laktunk, és kedvenc szokásommá vált, hogy átsétálok a hídon, aztán órákig csavargok Budán. Anyám, oh, freudi elszólás!... a feleségem beleszeretett a fürdőkbe, folyton oda járt a barátnőjével. Egyszer elmentem vele, bűvöletes hely volt, tele titokkal, varázzsal, lebegéssel. Az első három hét forgatás után átruccantunk Prágába és Bécsbe, ahol már jártam, mind a kettő gyönyörű város, de egyiket se lehet egy napon említeni Budapesttel. Úgy jöttünk vissza Pestre, mint aki hazamegy. Pár hete vissza kellett mennem néhány napra utóforgatásra, és ahogy leszálltam a gépről, szíven ütött, hogy hazajöttem. Olyan csodálatos város.
Návai Anikó: Van valami konkrétum, amire különösen szívesen emlékszik?
Sir Anthony Hopkins: Arra az estére, május 22-én, amikor beértünk Pestre és átkocsikáztunk a kivilágított hídon. Az valami egészen mellbevágó élmény volt. Másnap reggel lementem, és megkérdeztem a portást, merre induljak. Azt mondta, menjek át a hídon, Budára. Felkutyagoltam a Várba, céltalanul sétálgattam és csak ittam, ittam a szépségét. Aztán a feleségemmel gyakran feljártunk egy kis kávézóba, meg egy pár étterembe, ahol cigányzenészek muzsikálnak. Kértem, játsszanak nekem Glinkát, meg a Monti csárdást, meg a Pacsirtát. A pesti oldalon pedig fölfedeztünk egy kis indiai éttermet, nem mondom, hogy fogyókúra, de lesétáltuk. Budapestnek titka van, mágikus város. Az a különös, hogy a kommunizmus nem tette tönkre, mint Prágát, amelynek a klasszikus szépségét teljesen tönkretették a kockaépületekkel.
Návai Anikó: A The Rite (Rítus) főszereplőjeként vatikáni papot játszik, aki megosztja kételyeit fiatal tanítványával. Ön hisz az ördögben?
Sir Anthony Hopkins: Nem vagyok teológus, fogalmam sincs, miben higgyek. A pap, akit ebben a filmben játszom, a hit és az ateizmus között vergődik. Én csak azt tudom, hogy mindannyiunkban ott lapul a sötétebbik énünk, és kizárólag a saját döntésünk, hogy a jót vagy a rosszat hívjuk elő magunkból. Ez különösen a mai korban nagyon veszélyes, mert most sokan hangoztatják, hogy a kezükben a fáklya. A mi szakmánkban is, és tágabb értelemben, a politikában is tartok az ilyen emberektől. Mert az a meggyőződésem, hogy fogalmunk sincs semmiről. Jacob Bronowski, a híres lengyel matematikus és író a BBC számára készült „Az ember felemelkedése” című dokumentumfilmjében azt mondta, ha egyszer az emberiség eljut oda, hogy számokra képes redukálni az embert, akkor Auschwitzig meg sem áll – az egész családja odaveszett Auschwitzban. A The Rite-ban az a kedvenc mondatom: a szkeptikusokkal és az ateistákkal az a baj, hogy megszállottan keresik az igazságot, csak abba nem gondolnak bele, mi lesz, ha megtalálják? Néha istenben hiszek, néha a Mikulásban, néha meg a jótündérben. Rengeteget olvasok, főleg ebben a témakörben. Darwin hithű protestáns volt, mégis rászabadította a világra az ember eredetéről szóló eretnek gondolatait. Einstein is hívő volt, de nem istenben, hanem abban hitt, hogy a világűr hálóját a matematika pókja fonja. S hogy hiszek-e az ördögben? Nem. Abban hiszek, hogy aki képtelen levetkőzni a sértettségét és folyamatosan bosszút forral, az a káosszal kacérkodik. Erre mindenki hajlamos, de ha kollektíve hagyjuk elszabadulni az ördögöt, magunkat is, a világot is szétromboljuk. Carl Jung szerint, aki nem gyűri le magában az ördögöt, úgy jár, mint Friedrich Nietzsche. És csak az szabad, aki elfogadja, hogy nem halhatatlan.
Návai Anikó: Ön ezek szerint szabad?
Sir Anthony Hopkins: 73 éves vagyok, minden nap zongorázom, minden nap olvasgatok. És elszórakozom az iPademmel. Így tartom karban az agyamat. Ami a szakmát illeti, bizonyos szerepkörről már lecsúsztam, mert kiöregedtem, de a menedzsereim felhajtják nekem a jó projekteket. Nehezen álltam rá erre a filmre, mert már elég különcöt játszottam, de látja, mit tesz egy jó rendező?! Szóval, amíg bírom, csinálom. A feleségem a hajtómotorom.
Návai Anikó: Jó vagy rossz értelemben?
Sir Anthony Hopkins: Stella minden reggel mosolyogva ébred. Én meg tele aggodalommal, sokszor morcosan. Néha kedvem lenne orrba vágni, annyira jókedvű, de ő még erre is csak azt mondja, ne szorongj már annyira, engedd el magad, élvezd, hogy élsz. És igaza van. Azt már felmértem, hogy az élet mekkora kincs, mert évekkel ezelőtt majdnem sikerült kicsekkolnom, annyit piáltam, és csak a barátaimnak köszönhetem, hogy megúsztam… Minden nap ajándék. Szeretem a szakmát, élvezem a fiatal kollégák társaságát, karban tartom magam szellemileg és fizikailag is. Heti háromszor-négyszer 45 percet gyalogolok az edzőgépen, rendszeresen súlyzózok, és diétázom. Reggelire rántotta, három tojásfehérjéből, sült paradicsommal. Használ a prosztatának. Nem vállalom túl magam, olvasgatok, festegetek, muzsikálok. Botcsinálta piktor vagyok, nem jártam festőiskolába, tehát nem csuknak le a mázolmányaimért Hawaiiban meg Texasban, ahol kiállítják. És komoly, bonyolult, klasszikus darabokat zongorázok, mert azt írta fel nekem az orvos, hogy a klimpírozás a legjobb agytorna. De ahhoz már nem tudom, milyen agytorna kéne, hogy megtanuljak egy nyelvet, mert ez az egyetlen beteljesületlen vágyam. Lehet, hogy ehhez már túl öreg vagyok?
Hollywood, 2011. január
Sir Anthony Hopkins 1937-ben született Walesben. A Királyi Színiakadémián ezüst fokozattal végzett. Első jelentős filmszerepe Oroszlánszívű Richárd volt Az oroszlán télen című alkotásban, amiért a Brit Filmakadémia díjára jelölték. 1991-ben A bárányok hallgatnak című filmben játszott Dr. Hannibal Lecter szerepéért elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, melyre ezután még háromszor jelölték. Munkássága elismeréseképpen, 1993-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. Leghíresebb filmjei: A Lindbergh-bébi elrablása (1976), A híd túl messze van (1977), Az elefántember (1980), Napok romjai (1993), Nixon (1995), Ha eljön Joe Black (1998).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
