Anyaság, szexualitás, szerelem, játék

– Fiús kislány volt?

– Inkább azt mondanám, szerettem és máig szeretem a fiúk társaságát, imádok királynő lenni. Imádok férfiakkal dolgozni, jobban megélhetem mellettük a nőiességemet.

– És kik a fiúk, akikkel ezt a mostani, nagyon nőies albumot készítette?

– Hú, ez a formáció még nagyon friss. Fél éve, hogy együtt vagyunk a fiúkkal. És végtelenül hálás vagyok nekik, nélkülük nem ment volna semmi, ez igazi csapatmunka. Itt van például Szokolay Dongó Balázs, aki talán a legrégebben van mellettem, nagyon jól összeszoktunk. Aztán Gerzson János, ő arab lanton és görög buzukin játszik. Nagyon izgalmas, valahogy sohasem arra csavarja a dallamot, amerre én vinném. Mogyoró Kornél, az ütősünk pedig úgy keveri a nyugati és keleti dallamvilágot, hangszíneket, technikákat, mint kevesen. Ifjabb Tóth Istvánnal, a gitárosunkkal már az első találkozásunkkor mélyen egymásra hangolódtunk, ez azóta csak fokozódik. Végül pedig Bodoczki Ernő, akiben drága nagypapám él tovább. Ahogy belebújik a bőgőjébe és hallgatja a hangokat… egészen meg tud hatni.

– Mikor először hallgattam az új albumot, vallomásnak gondoltam. Másodszorra pedig úgy éreztem, talán inkább megszólítás – a nőtársaké.

– Örülök, ha így látja, hiszen mindkettő igaz. Mert ahhoz, hogy több emberhez szóljak, magamról kell írnom. Ha egy dal egyes szám első személyben íródik, szerintem sokkal jobban beleéli magát a hallgató a szerepbe, az az „én” bárki lehet, személyessé válik ettől a dal. Ez egyszerre a közelengedése és közelhívása is a hallgatóimnak. És működik! Sokszor írták nekem egy-egy dal kapcsán, hogy mintha bennük is pont ezek a dolgok kavarognának. Mikor megjelent a Hívlak téged című dal, dőltek a levelek a nőktől, szeretettel megírt mondatokkal, arról, hogy bennük hogyan él tovább a dal. Olyan, mint a titok. Amíg csak a tied, és érlelgeted magadban, nagyon nehéz. Aztán egyre több emberrel osztod meg, egyre többen boncolgatják, nekem meg annál könnyebb lesz. És a végén rájövök, hogy ez nem is titok, hiszen mindenki cipel magával ilyen történeteket, mindenki átesett már valami hasonlón. És ahogy kibeszélem, a súlya is kisebb lesz. Így volt a dalnál is, amit az abortuszról írtam.

– És nem az az egyetlen tabudöntögető dal a lemezen. Ott van például a Gyere, szeress dal, amiben arról énekel, vajon van-e szex a házasságban, miután megszületik a gyerek, vagy az Emberállatban magáról a szülésről. Amiről egyenesen azt mondja: rock ’n’ roll.

– Igen, a szex pont ilyen téma. Természetes, mint a kisujjam, vagy ez a kávé itt, vagy az a fa ott, mégsem beszélünk róla. Pedig lássuk be, egyikünk sem lenne ezen a földön, ha a szüleink nem szeretkeztek volna. Mi ennek ellenére takargatjuk, úgy csinálunk, mintha nem is lenne. Sokat gondolkodtam rajta, miért van ez így. Talán a gyerekkorunk új szempontú megfigyelése adhat válaszokat. Hogy is volt, amikor kicsi voltam? Mit mondott az anyukám, az apukám, mikor kérdezősködtem? Azt hiszem, a gyerekektől kéne tanulnunk – amilyen természetességgel, kíváncsisággal állnak ők is a nemiségükhöz.

– Sosem volt az a pironkodós fajta?

– Nagyon is! Én szégyenlős vagyok a testemet illetően. De dolgozom ezen, szeretnék a szexualitáshoz és a testemhez azzal a természetességgel és ártatlansággal viszonyulni, mint gyerekként. A Sexual Grounding nevű képzés rengeteget ad nekem ehhez. Azt mondta egyszer valaki, hogy a szexuálisan leföldelt emberek soha nem háborúznának. Én is így gondolom.

– Hogy fogadják a hallgatók ezt a természetességet, ezt a nyíltságot?

– Vegyesen. Sokszor látom a koncerten, hogy mikor a Gyere, szeress! nótához érünk, a közönség soraiban apu megböki anyut és rávigyorog: na ugye, hányszor is volt, mióta megszületett a gyerek? Van viszont, akit zavar a szókimondás. Van a dalban egy sor: „Én voltam a lány a házból, csupa kérdés, titok és sejtelem, nem láttál még pisilni sohasem, én voltam a szere-szerelem.” Néhány pasi nehezen viselte ezt. Persze a dal játékos szókimondása nem jelenti azt, hogy ne őrizném meg a titkaim egy jó részét. Dehogynem! Én sem mutatok meg minden titkot Matyinak, a férjemnek, ezzel erősítem a kapcsolatban a szeretői minőségemet, az ismeretlenség izgató hatását…

– Ahogy beszélgetünk, egyre-másra kiinteget az ablakon, mosolyogva köszön a járókelőknek. Ismeri őket?

– Látásból vagy egyáltalán nem. Olyan jó, annyi kedvességet, szeretetet kapok az emberektől, soha nem a kukkoló tekinteteket. Nem kezelnek celebként. Pedig sok dolgot megosztok magamról, de ez belőlük is ezt váltja ki, ők is mondják a történetüket, melegség és valódi kapcsolódás van. Csak szeretnek. Néha biccentenek egyet szelíden, és egy-egy tekintetben benne van, hogy „imádjuk a dalokat”. Azt érzem, hogy azt a fajta érzékenységet, amelyben a dalok születnek, az emberek is érzik, és pontosan ezt sugározzák vissza rám.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!