Kitör a családi béke - Szép Ernő:A Lila ákáccal egyidőben, 1922-ben születő színmű különleges darab, sokat játsszák, most is több színházban látható. Úgy tartják, könnyű elég jól előadni, de nagyon jól annál nehezebb. A Pestiben látott, Forgács Péter rendezte előadás egyenetlenre sikeredett. Vőlegény, Pesti Színház.

 
Fotó: Dömölky Dániel

A keserű komédiában az 1910-es évek Budapestje elevenedik meg. Nehéz idők járnak, és mindenki a pénzben látja a megoldást. A hozományvadász (Varju Kálmán), a hozományt hazudó apa (Hegedűs D. Géza), a zaciba adott brossán siránkozó anya (Igó Éva), a dolgozni kényszerülő nagylány (Péter Kata), a mártírhajlamú nővér (Járó Zsuzsa). Az eladólány, Kornél (Bata Éva) bezzeg csak házasságra meg szerelemre vágyik.

A valaha talán jobb napokat látott Csuszik család leharcolt, kacatos nappaliján lázas készülődés söpör végig. Mindjárt érkezik a vőlegény! Az őrült kapkodásban semmibe nyíló ajtók csapódnak, jellemek ütköznek, fokozódik az összevisszaság az amúgy is dőlni kész színpadon. Csak Kornélt sikerüljön jól férjhez adni! Fox Rudi személyében megvan a jelölt, muszáj neki villantani valamit a régi polgári dicsőségből. Jó parti, fogorvos, remek bosztontáncos. A hetvenkedő, idegen szavakkal pozőrködő Papa fontoskodva ad súlyt az első ozsonnának, ám a feszült várakozás csúcspontjaként az első felvonás végén kiderül, hogy hozomány pedig kell. A második felvonásban nincs abszurd rohangálás, elérkezik a színvallás ideje: se pénz, se hozomány. Viszont Kornél elszántsága magával ragadja a léha Rudit, és a jelenet hosszú, alapos, nyílt színi csókkal végződik.

A harmadik felvonás komoly erőpróba. Csuszikék reménytelenségbe süppednek, Papát kivéve mindannyian sértve érzik magukat Kornél erkölcstelensége miatt, de a titokzatos hódolótól kapott pénz hamar megbékíti őket. A végkifejlet előtt abszurdba fordul a jelenet, miközben a színpad egyik szélén a szerelmére ráébredő Rudi vallomást tesz a másik szélen gumiasztalon ugrálva válaszolgató Kornélnak. A szerelmesek egymáséi lesznek, és önfeledt krémesevés közepette kitör a családi béke. Mi persze tudjuk, elég ingatag ez a boldogság: nyakukon az I. világháború. De a helyenként unalmassá váló előadásnak, amelyben a legjobb színészek sem tudták azt hozni, amire képesek, és a főszerep kiosztása Bata Évára tévedés, legalább vége.

Címkék: színházkritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!