Apró jelentések

A három kortárs képzőművész, Esterházy Marcell, Gerhes Gábor és Forgács Péter kiállítása nagy kihívás elé állítja a látogatót. A művészek nem közös tárlatot hoztak létre, hanem egymás mellett kiállított műveiken keresztül mutatják meg azt a szellemi közösséget, amely saját bevallásuk szerint megvan közöttük.

Ez a közösség azonban nem magától értetődő a néző számára, mint ahogy az alkotások értelmezése sem egyszerű önállóan, az alkotók videointerjúi sokat segítenek, nélkülük a befogadó elveszik a kortárs művészet útvesztőjében. Az olvasat, amelyben a művészek különböző technikákkal létrehozott művei találkoznak: mindhármukat a különböző hatalomgyakorlási technikák, a hatalom és az egyén viszonya foglalkoztatja. A múltbéli és jelenkori propaganda, a szocializmus valóban visszatérő motívumok a kiállításon. Esterházy Marcell A hazug paradoxona című műve például két kézírást imitáló, világító neonfelirat a falon: „A következő mondat igaz. Az előző mondat hamis”. Az installáció így a szó szoros értelmében világít rá a manipulatív kommunikáció természetére.

Tizenhét különböző, rengeteg példányban kinyomtatott, így elvihető plakáton pedig az ’50-es, ’60-as évekből származó propaganda- diafilm gyűjteményének mondatait használta fel. Forgács Pétert inkább a múlt foglalkoztatja, Pápainé és fiai című, három falat betöltő installációjában (képünkön) az említett asszony III/1-es tevékenységét dolgozza fel fia, Pápai Péter archívumából és más forrásokból. Gerhes Gábort pedig leginkább a nemzetiszocialisták hatalmi kommunikációja foglalkoztatja. A négy elem – Az erő a szépség útja című munkája csupán az első, felületes pillantásra tűnik festménynek, az idealizált női alakok valójában apró mozdulatokat tesznek. Az eredeti mű, amelyet megidéz, Adolf Ziegler triptichonja, amely Hitler müncheni rezidenciájának falán függött, a maga középszerűségével hirdetve a nemzetiszocialisták kifordult művészetideáját.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!