Néhány utolsó simítás, és az ősz végén adásba kerül az HBO legújabb saját gyártású sorozata, a 8 epizódból álló Aranyélet. A krimibe oltott családi dráma azt a mindig aktuális kérdéskört feszegeti, hogy vajon élhetünk-e Magyarországon jólétben úgy, ha betartjuk a szabályokat. Hogy végezzük, ha nemet mondunk a mutyira? És vajon tudunk-e nemet mondani rá?

  <h1>Megfelelési kényszer: Ónodi Eszter és Thuróczy Szabolcs</h1>-
  <h1>Dyga Zsombor</h1>-
  <h1>Ónodi Eszter</h1>-

Megfelelési kényszer: Ónodi Eszter és Thuróczy Szabolcs

- – Kép 1/3

A sorozat középpontjában álló Miklósi család nem tud. Attila (Thuróczy Szabolcs alakítja) a hitelcsapdából kimenekülve próbál ugyan tisztességesen boldogulni, de nem jut egyről a kettőre. A törvények megkerülésével ugyanakkor átlagon felüli egzisztenciát tud teremteni a családjának. Csilivili látszatéletet, amely pénz beszél alapon a háttérben sok-sok verítékből, vérből, hazugságból és árulásból felépülő ördögi körökből áll.

Kiskapukból, korrupt hivatalnokokból, ügyeskedő könyvelőkből, és se kíméletet, se számlát nem ismerő cégvezetőkből. Aztán jön a drámai pillanat. Semmi lebukás, necces helyzet vagy törvényszél: a haldokló nagyapa egyetlen félmondattal szembesíti fiát trógerségével.

Az emberi psziché természete pofonegyszerűen működik: a lelkiismeretet sokszor félre tudjuk tenni, ám az apánknak való megfelelési kényszer életünk végéig ott dübörög bennünk. Attila is úgy dönt, jó útra tér, egy robogó, látszatra felfelé törő negatív spirálvonatból azonban nehéz a kiszállás.

Legalábbis sok-sok áldozattal jár. Főleg akkor, ha a feleségnek (Ónodi Eszter) olyannyira esze ágában sincs elhagyni a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, hogy érte bármilyen stiklire, simlire, hazugságra képes.

A Dyga Zsombor–Mátyássy Áron rendezőpáros által filmre álmodott produkció egy három évadot megélt, hazájában rendkívül sikeres finn sorozat, a Helppo Elämä alapján készült. A magyar íróstáb alaposan átgyúrta az eredeti történetet, az átírásnál beemelt, sajátosan magyar ízek, hangulatok, helyszínek miatt alapjaiban változott meg a sorozat miliője. A finn sztori kicsivel lazább, hiteltelenebb, dramaturgiailag kidolgozatlanabb – már menet közben látszott, hogy nem lesz elég anyag a nyolcrészes első magyar évadra.

A hatodik részre fogyott el a finn eredeti, azt már teljes egészében Tasnádi István, Bárány Márton és Zomborácz Virág jegyezte. Az utolsó két rész annyira megtetszett az HBO-nak, hogy a finn eredetit egyre inkább kiszorítva a végétől visszafelé újraíratták az egyes epizódok forgatókönyveit.

Aki a Helppo Elämä magyar verzióját várja, csalódni fog, hiszen belőle már csak nyomokban fellelhető motívumok maradtak az Aranyéletben, ráadásul csupán az első két részben. A többi a mai magyar valóság. Ahogyan Mátyássy Áron elmondta, ebben a történetben épp önmagunkra ismerni a legnyomasztóbb. „Nem a központi család simliskedéseiről beszélek, hanem arról a részletes tablóról, amit a mai Magyarországról, főleg Budapestről kapunk. Előjönnek a jellegzetes helyzetek, az ellenőr elől való menekülés, valamint, hogy nap mint nap muszáj minikorrupcióba keverednünk ahhoz, hogy boldoguljunk. A budai hegyek közt jólét van, megy a dőzsölés, ám ha kimerészkedünk egy másik világba, akkor egészen marginális helyzetekbe keveredhetünk. Forgattunk detoxikálóban, külvárosi raktárakban és az ukrán határnál is – ezek a jelenetek mind az élhető világ alatt húzódó súlyos problémákról és feszültségekről tanúskodnak.”

Dyga Zsombor: „Utálom a marketingszöveget, és szarok is rá magasról, de ez egy iszonyatosan jó film. Korszakalkotó. Ilyen biztos, hogy nincs Magyarországon. Nagyon erős a forgatókönyv, briliánsak a színészek – olyan elit és prémium gárdával dolgozhattunk, a legutolsó mellékszereplőig, akik egész egyszerűen zsenik. Olyan egyedien hozzák a tipikus magyar hőst: az ügyeskedő svihákot, aki legbelül mindig talál valamilyen magyarázatot a svindlijeire; a feltörekvő »maffiózófeleséget «; vagy akár a folyamatosan kiderülő igazságtól megreccsenő tinédzsert, hogy az maga a valóság.
A pilot első tíz perce csírájában még emlékeztet az eredeti finn sorozatra, de azután már rá se lehet ismerni. A közhangulatot próbáltuk megfogni benne. Nem is a jelenkorit, hanem a nagyon ismerős, mindenkori, tipikusan magyar hőst igyekeztünk öt és fél órában filmre vinni.”

 

Ónodi Eszter: „Most először vállaltam sorozatszerepet, mert nagyon megtetszett az Aranyélet műfaja. Az, ahogyan a thriller, a krimi és a családi dráma között egyensúlyoz. Ráadásul még soha nem játszottam olyan karaktert, aki ennyire egyértelműen a sötét oldalon áll. Janka negatív figura.
A legrosszabb anya az összes eddigi szerepem közül, mert úgy hanyagolja el a családját, hogy a másik oldalon nem áll karrier, motiváció vagy mély tartalom. Ezt persze csak mint kívülálló mondom, mert amikor játszom, akkor nem gondolom róla, hogy ennyire üres. Mérhetetlen önzés motiválja, aminek okát valamiféle menekülésben és persze egy óriási adag boldogtalanságban látom.
Pontosan én sem tudom, hogy mi ez, talán a rossz gyerekkor és az a motiváció, hogy soha többé nem akar visszakerülni oda, ahonnan jött. Ő egy mélyszegénységből felkapaszkodott nő, akinek jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy működjön az az anyagi és látszatbiztonság, amit így vagy úgy megteremtettek. Még akkor is, ha a család a széthullás határán van, és a férjével való kapcsolata is több mint ingatag.
Ez a történet olyannyira öleli körül a mai magyar valóságot, hogy bármikor ténylegesen életre kelhet. Reális helyzetekben jelennek meg a társadalmunkat érintő súlyos problémák, mint például a csalás és annak minden formája, vagy mondjuk a kivándorlás kérdése. Sok-sok olyan apróság van benne, a romkocsmáktól a gengszterrapig, amely még valóságosabbá teszi a sztorit. Ettől még persze fikcióról van szó, de nem sci-firől.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!