AI_am: AI am here, Trafó Kortárs Művészetek Háza
A táncelőadásokhoz ma már ugyanúgy hozzátartozik a technika, a fények, mint a zene. Az utóbbi években a vetítés sem szokatlan, ám mesterséges intelligenciával élőben kísérletezni a koreográfián belül még teljesen unikális. Akárcsak bemelegítéssel és „kalibrálással” kezdeni az előadást.
A Budapesten élő barbadosi táncos-koreográfus Valencia James a teste számos pontján visel érzékelőket, melyek jeleket továbbítanak a szintén a színpadra installált számítógépes „agyközpontnak”.
Ahogy két társával együtt mozogni kezd, a mögöttük lévő vetítővásznon pontról pontra áll össze mozdulatainak digitális kivetülése, méghozzá valós időben.
Eleinte mintha csillagképeket próbálnánk kibogarászni az égbolton, majd egyre tömörebbé válik az amőbaszerűen hullámzó-csillámló projekció, s végül evolúciója során „testet ölt” homunculusként, mint a negyedik táncos. Hipnotizáló finomsága, dinamikája rabul ejti a tekintetet, szinte teljesen elvonva a figyelmet az élő táncosokról.
A csak lüktetést adó elektronikus zenére a lélegzetvételeiket halljuk kihangosítva ismétlődni, de mintha nem is az övék lenne, hanem a fényből növesztett óriásé, aki abban a pillanatban önálló életre kel, ahogy egy ütemmel elmarad a táncosoktól. Noha még mindig Valencia animálja, már párbeszéddé válik a vászon és az improvizációban elmélyülő táncosok közti kommunikáció.
A zárójelenetben a digitális alteregó szilánkokra hullik, akár egy ősrobbanás az univerzumban, miközben autentikus afro-karibi zene szól. Ebben a személyes ihletésű képben, ahogy az atomoktól eljutunk a gyökerekig, ténylegesen feloldódik az ember és a technológia közti határ. Ez már nem csupán igéző kreativitás, hanem művészet: a puszta pixeleket jelentéssé, az emberi adathalmazt egy picinyke, egyedi és megismételhetetlen csodává transzformálja.
"Feloldódik az ember és a technológia közti határ"
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
