Látszatra Amerika visszakerült a kezdőkörbe, a hatvanas évek világába, amikor a feketék még szavazati jogukért (a déli államokban elkülönítésük ellen) is harcoltak és nem nevezték őket afroamerikainak (a fajüldözők köreiben a sértő nigger járta). A rendőrök brutális fellépésének képei persze bejárták a világot, az Amerika-ócsárlók örömére, s ekkor lett divat minálunk az önironikus mondás: Bezzeg Amerikában verik a négereket.
Faji összetűzésekre természetesen azóta is került sor. Nemrég egy floridai fekete tizenéves lelövése okozott a mostanihoz hasonló vihart – ekkor mondta Obama, hogy ez akár ő is lehetett volna ebben az életkorban. Merthogy ami félszázada elképzelhetetlen volt, ma fekete elnöke van Amerikának, lepipálva a polgárjogi harcok Nobel-díjasának, Martin Luther Kingnek a legmerészebb álmát is. Óriási a változás ahhoz a korhoz képest, a feketék helyzete a szó minden értelmében drámaian javult, megszerzett szavazati joguk pálfordulásra késztette a Dél fehér politikusait is, az afroamerikai középosztály már nemcsak álom. Vezérkari főnök, miniszter jócskán került ki közülük, vagyis kinevezettek, ami egyúttal a politikai elit (benne Hollywood!) tudatos rasszizmus elleni harcáról árulkodik, pár tucat kongresszusi képviselő is (fekete többségű körzetekből), ám szenátor csak olykor-olykor: rá a helyi állam minden polgárának kell szavaznia.
Vagyis a faji előítélet korántsem tűnt el, s a fehérek egy részénél újfent fokozzák az amerikai társadalom megállíthatatlan színesedése okozta félelmek (a század közepére a feketék, latinok, ázsiaiak már többségbe kerülnek). E trend persze a szélsőséges fajvédők hatását is növeli, s a gazdaság válsága Amerika belső feszültségeit is fokozta, a nagypolitikától a kisvárosi fekete (és fehér!) gettókig. Fergusonban, e túlnyomóan afroamerikai városkában, amelyet – miként a hasonlókat – a válság aránytalanul sújtott, a majdnem színfehér rendőrség nyilván nem makulátlan mindennapi viselkedése is hevítette az indulatokat – robbanásig. S hát tény, hogy az erőszakos bűnök elkövetői közt túl sok a fekete, egy afroamerikai fiatalembernek sokszoros esélye van a lelövetésre, s hogy az elkövető is e kisebbséghez tartozik.
Ám a feketék helyzetének több évtizedes látványos javulása az utóbbi megtorpanást, sőt visszalépést hozó évtized ellenére sem maradt hatástalan, a „verik a négereket”, avagy éppen, mint Fergusonban: lepuffantják a nyílt utcán már nem tendencia. A társadalom felmérések szerint ma már nem faji alapon válik ketté, ha az afroamerikaik nagy többsége a rendőrt okolja is: a fehéreknél ez kisebbség, a többi tárgyilagosan kivárná egy elfogulatlan vizsgálat eredményét, hiszen itt az eset alaptényeiben sincs egyetértés. Obama ezért küldte oda (szintén színes) igazságügy-miniszterét. Különben ez a tárca a szövetségi kormányban a polgárháború, a rabszolgafelszabadítás nyomán alakult, annak Délen, de másutt is tapasztalt kisiklatása elleni küzdelemre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!