Bár fordításaiból számtalant találni a könyvpiacon, saját könyvekkel csak ritkán rukkol elő Elekes Dóra. Akkor viszont annál nagyobbat szólnak. Az alkoholizmus témáját boncolgató A muter meg a dzsinnek a hazai mezőnyben 2015-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve díjat, a 2016-os Dettikéről és más istenekről című gyerekregényt pedig már a világ legjobbjai közé választotta be a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY).

 
Elekes Dóra - Fotó: Fazekas István, HVG


– Miért tartja fontosnak, hogy gyerekeknek, kiskamaszoknak beszéljen olyan súlyos témákról, mint például az alkoholizmus, a családi viszálykodások vagy az isten, aki magunkra hagy bennünket a kulcslyukakban?

– Talán elsősorban azért, mert a gyerekeim most kisgyerekek, és számomra nagyon inspiráló, ahogyan ők gondolkodnak. Egyszer, pár éve arról beszélgettem velük, milyen istenképek vannak, és milyenek lehetségesek még. Megkérdeztem, szerintük hogy van ez. Az egyikük azt felelte, hogy biztosan van isten, mert miért ne lenne, és ha van, akkor már több is van belőle, mert miért lenne pont csak egy. Kikezdhetetlen logika. Az alkoholizmus más kérdés, annak szerencsére nem a gyerekeim gyerekkorához, hanem a sajátomhoz van köze. Már régóta szerettem volna írni róla, de csak akkor sikerült, amikor rátaláltam erre a gyerekhangra, amely egyébként egyáltalán nem azonos a saját egykori gyerekhangommal.

– És a Dettike narrátorának? A képzeletbeli barátban, Balambérban, aki egy kulcslyukban dekkolva szemléli a világot, ön is benne van?

– Balambér talán az én kívülálló-énem, aki úgy vesz részt az eseményekben, hogy közben kívülről szemléli azokat. Persze ez csak egy darabig sikerül neki, mert aztán komoly egzisztenciális válságba keveredik, többek között talán pont ebből az attitűdjéből kifolyólag. De máshol is benne vagyok a könyvben: csak utólag jöttem rá, hogy – részben legalábbis – én vagyok az összes fontosabb szereplő, pontosabban az összes női szereplő, a pedáns Nettikétől kezdve Nettike rendetlen anyukáján és a kényszeres Érdekes nénin át egészen az apukakölcsönzőben tevékenykedő madámig.

– A nagyon komoly tartalom ellenére a könyvei tele vannak finom humorral, abszurd nézőpontokkal, olykor a „gegséggel” kacérkodó jelenetekkel. Van olyan rétege a könyveinek, amit esetleg csak a felnőtt ért?

– Kevés felolvasáson voltam, úgyhogy sok tapasztalatom nincs, de nem hiszem, hogy úgy írnék, hogy abból bizonyos rétegek kizárólag csak a felnőtt olvasók számára legyenek elérhetők. Nem is szeretem az ilyen típusú szövegeket, ezeknél mindig úgy érzem, hogy a szerző „összekacsint” a szülővel a gyerek feje fölött. Én nem akarok összekacsintani a szülőkkel, sőt. Igazából ki nem állhatom őket, beleértve sokszor magamat is. Szóval inkább annak örülnék, ha a szülők kényelmetlenül éreznék magukat, miközben a gyerekük röhög rajtuk. Amiről írok – a hagyományos család válsága, az emberek közötti álságos hatalmi viszonyok, a különféle defektek és addikciók –, az mind olyasmi, ami körülveszi a gyerekeket, csak épp a szülők ritkán beszélnek velük ezekről a dolgokról őszintén.

– Találtam olyan negyedikeseknek szóló feladatlapot a neten, ami a Dettikéből tett fel kérdéseket: „Magyarázd el Balambérnak a saját szavaiddal, mi lehet az erőkar, ami a látható dolgok meglódulását segíti elő!” Ön hogyan válaszolna a feladatlap kérdésére?

– Lássuk csak. Az erőkar az egy olyan képzeletbeli, kinyújtott kar, ami minél hosszabb, annál erősebben tudja elforgatni a dolgokat. Ezért van a kilincs (meg a kulcslyuk is) mindig az ajtó szélén, a lehető legtávolabb a zsanértól, nem pedig, mondjuk, az ajtó közepén, még ha ott kétségkívül sokkal szebben mutatna is.

– Egyre több, a kötelező olvasmányok mellé ajánlott irodalmi listán találkozni a könyveivel. Mit érez, amikor ilyesmiről hall? És mit jelent az IBBY-díj?

– Nem tudom. Amikor a fiam mondta, hogy Dettikét olvastak az osztályban, mert a Kaméleon Olvasóklub feladatai között tavaly szerepelt, annak örültem. Meg persze örülök a díjnak is, és látom a praktikus oldalát: talán így könnyebb lesz bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. De ez az öröm azért eléggé elvont és távoli. Az igazi öröm az, amikor írás közben elkezd élni a szöveg. Meg amikor sikerül valamit befejezni.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!