ÉLET A VÁSZNON - Az ember, akit Ovénak hívnak
Már az akasztásra alkalmas köteleket sem gyártják olyan tartósra, mint régen. Nem könnyű egy magányos, mogorva, makacs öregembernek kinyírnia magát akkor, ha az egész világ összeesküdik ellene. De miközben Ove (Rolf Lassgard) sziszifuszi küzdelmet folytat, hogy beelőzze a természetes halált, annyira megszeretjük, hogy a végén még megsiratnánk, ha sikerrel járna. Zord külseje és undok modora ellenére, vagyis épp ezzel együtt olyan, mint egy magányos, faramuci hős egy felnőtteknek szóló, szarkasztikus humorú, keserédesen kedves mesében.
Fredrik Backman svéd kortárs ontja magából a hamisítatlanul skandináv „Forrest Gump-történeteket”.
A legnépszerűbből alig egy évvel a megjelenése után már pompás film is készült, mely felér az olyan közönségkedvenchez, mint a Jön Harold! vagy A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. Ove ugyan elsőre mindenbe és mindenkibe beleköt, mégis ő lesz a szomszédjába költöző, hangos és kellemetlen svéd-perzsa házaspár gyerekeinek legcukibb pótnagypapája. Dacból befogadja a kóbor macskát, akit mindenki utál, csakúgy, mint a családja által elüldözött fiatal meleg srácot. Gyermekkori visszaemlékezései leleplezik, miért ilyen tüskés, és miután elmeséli néhai felesége, Sonja történetét, nehéz szívvel megértjük azt is, miért próbál ennyire elkeseredetten utánamenni.
„Ove fekete-fehér ember volt. Sonja színes. Ő volt az összes szín Ove életében” – olvadhat a szívünk, mert az ilyen szerelem akkor is különleges, ha nem minden alakul úgy, mint a regényekben.
Ám egy nap kiderül Ove titka: túl nagy a szíve, ami akár halálos is lehet. Innen már végképp egybefolynak a könnyek és a kacagások, mert nincs olyan tragédia, amin ne lehetne őszintén nevetni, csak bírjuk szívvel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!