Nem tör pálcát hőse felett, nincsenek fekete-fehér karakterei, a bűnözés mozgatórugóinak felfejtése nem fullad álszent moralizálásba, remek a színészválasztása és -vezetése, laza a humora, az akciójelenetein látszik az igazi kézműves kaszkadőrmunka.
Antal Nimród író-rendező amerikai filmes kötődései és ennek kézjegyei mellett eddigi legeurópaibb alkotását forgatta le, már azért is, mert a Viszkis története egy egész történelmi-társadalmi korszakot magába sűrítő, igazi vasfüggöny mögötti-utáni sztori.
Egyben ő volt az első közszereplőnk, akiből az akkoriban éledező bulvármédia celebet és pólóra nyomható terméket csinált. Talán csak ezt hiányolhatjuk, hogy nem derül ki, miért kapta a népi hős státuszt – hogyan cicázott a rendőrökkel, mindig kedves volt a banki alkalmazottakkal –, amellett hogy a rendszer elleni lázadás, az elcseszett rendszerváltás utáni frusztrált kisember jelképévé vált.
De már akkor is sok mindent vetítettünk ki személyére, ezért is érdekes a történetre az ő szemszögéből ránézni.
Egy magyar felnőttnek elég pár képkocka a Ceauşescu-kivégzésből, hogy betöltse az ehhez fűződő emlékeit, a külföldiek és a fiatalabbak kedvéért jobban el lehetett volna magyarázni az erdélyi magyarság helyzetét a véres diktatúrában, azt, hogy mit jelentett ebből megszökni, majd utána talpon maradni az anyaországban, másodosztályú állampolgárként. Ám Antal végig lendületesen halad előre, nem hagy mellékszálakat, túlságosan le is kerekíti az éleket, mintha nem akarná elárulni, ő mit gondol erről. Talán ezzel is a nézőket akarja ösztönözni, hogy kezdjenek agyalni, beszélgetni, reflektálni, a felszínes ítélkezés helyett autonóm módon véleményt formálni. Nemcsak a Viszkisről, hanem az egész akkori korról, hiszen az ő sztorija valójában a mi sztorink.
A film moziba kerülésével egy időben jelent meg Gyuricza Péter és Kardos Ernő A Viszkis című könyve is a Kossuth Kiadó gondozásában, melyben arról olvashatunk, hogy mi történt Ambrus Attilával 2012-es szabadulása óta.
Megkérdeztük…
…a filmben Ambrus Attila (Szalay Bence) bűntársát (Gézát) alakító Klem Viktor színművészt…
– Gézáról az utolsó pillanatig azt gondolnánk, ő a legtökéletesebb társ, mégis meglepetést okoz. Milyen valójában a viszonya a Viszkissel?
– Nagyon pici morzsákban van elcsepegtetve, hogy nem biztos, hogy ő a legjobb választás. Ez a srác dekoncentrált, öntörvényű, egy pillanat alatt vált kisgyerekbe vagy forrófejű baromba. Ettől még a bajtársiasságuk mély és igazi, csakhogy ő egy érzelmileg labilisabb, neurotikus pali, ami a banki biztonsági őrt játszó Oszter Sándorral közös, amúgy improvizált jelenetünkben ki is jön.
– Szabad a Viszkisből celebet csinálni?
– Ez a vita már elkésett, a kilencvenes években ez automatikusan megtörtént, annyira lázba hozta az országot és az egész médiát. A művészetnek nem célja véleményezni semmit, amiről viszont beszélni kötelessége. Lehet ez ellen érvelni, lehet moralizálni, egy dolgot nem lehet: úgy csinálni, mintha nem lenne.
– Vannak emlékképei ebből az időből?
– Vannak, persze, kisiskolás voltam, dumáltunk is róla. Egyben volt félelmetes és izgalmas számomra ez az anonim figura, de arra felkapom a fejem ma is, ha valaki nagyon bátrat húz a rendszer ellen. A Viszkis úgy sűrítette maga körül a levegőt tíz éven át, hogy nem lehetett nem odanézni.
– Miben volt a legnagyobb vonzereje?
– Az egész élete annyira népmesei, de sok film és irodalmi mű is foglalkozik ezzel, hogy vagy megtartom a tisztességemet, és járom azt az utat, amit a szüleimtől tanultam, amit magamnak kijelöltem, hogy minden reggel tükörbe tudjak nézni, vagy felrúgok mindent és holnap talán már magamra sem ismerek. Ott, ahol négymillió ember él a létminimum alatt, szerintem ez a fejekben napi szinten átfut. És a hógolyóból elindul egy lavina, mint amilyen Attila lett, és az egész országot betakarta.
A kilencvenes évek kisemberének ikonja lett, hős, aztán antihős, és most megpróbáljuk utólag megállapítani, mi is volt. Mindenki felveti ezt a kérdést saját magának vagy a társaságán belül, és teljesen rendben van, ha zavarba jövünk tőle, hogy törvénytisztelő emberként mit is gondoljunk róla. Ha én eljutok odáig, hogy nekem is bankot kellene rabolnom, az már az én sztorim. De A Keresztapa miatt kellene haragudnom magamra, mert élvezem és szeretem?
B. O.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!