Az osztrák

Farkasné viszont biztos volt benne, hogy Juliska csak ’98-ban halt meg, utána még vagy öt évig üresen állt az a ház, az osztrákok nem jöhettek előbb, mint 2003-ban. Kati néni szerint azért kicsit előbb, és különben is, németek voltak, nem osztrákok. Abban mindenesetre mind a hárman egyetértettek, hogy a Gombos-ház akkor már nagyon egy ramaty állapotban volt, benőtte a tüskés szeder a kaput, úgy kellett egy metszőollót kérni a szomszédtól, hogy be tudjanak menni megnézni. A pajtának már a teteje se volt meg, mert egy vihar rádöntötte a szederfát, amiről még a Fülöpné is evett gyerekkorában. Hogy mi tetszett meg mégis rajta az osztrákoknak (vagy németeknek – tromfolt Kati néni), azt senki se értette, árultak a faluban sokkal szebb házakat, újabbakat, takarosabbakat. Talán a tornác, de hát már az is omladozott.

Jártam én bent, amikor még élt a Julis, hát olyan feketék voltak a falak, hogy farsangkor bekormolhatta volna vele az ember az arcát! Nem festettek ott vagy negyven éve – mondta Fülöpné, amit Farkasné meg Kati néni persze elosztott kettővel, mert Fülöpné szerette megcifrázni a dolgokat, de azért abban egyetértettek, hogy szegény Juliska addig se volt egy tiszta asszony, amíg el nem tehetetlenedett, hát még utána.

A németek vagy osztrákok megvették mégis, aztán a következő nyáron nekiláttak. Mestert a szomszéd faluból kerítettek, mert annak a fia beszélt valamit németül, meg voltak emberei is. Újraépítettek azok mindent, még a pajtát is, garázs lett belőle meg gőzfürdő vagy mi, ahol izzasztják magukat, akik még sose kapáltak át egy napot a Gáni-hegyen. Akkor majd elmenne a kedvük az izzadástól, Farkasné legalábbis ezen a véleményen volt, és a másik kettő se értette, mi lehet a jó abban az izzasztóban. Jó, ha beteg az ember gyereke, akkor segít, de ha kutya baja, minek lucskosodni?

De nem voltak dologtalanok az osztrákok, azt meg kell hagyni, a kertből ők ketten vágták ki a csádét, meg később is lehetett látni az asszonyt, ahogy a virágait rendezgeti, locsolgatja. Mert ezek persze veteményt nem ültetnek, csak a fű meg a virágok. De ilyen különlegesek ám, díszfű meg a rosseb tudja, mi, az se a ház előtt, egy rendes ágyásba, hanem foltokban elszórva az udvaron. Mutatósok, nem mondhatni, csak hát sok velük a bajmolódás, hasznuk meg semmi. A ház is szép lett: fehérre vakolva, zöld zsalugáterrel, a tornácra téglapadlót rakattak, a szobába nagy cserépkályhát. A Bözsi veje a kályhás, ő mondta, hogy mindenféle régi bútorokkal rendezték be, még a fürdőkádat is egy fadézsából csináltatták. A hegyen találták, valami félig beomlott pincében. Hát, ha valakinek tetszik az ilyesmi, lelke rajta.

Kati néni egyszer beszélt is az asszonnyal, akkor még nem volt beteg szegény. Érteni ugyan nem értette, mit kérdez, de az asszony addig mutogatott, míg csak rájött, hogy a fehér hortenziából kért bujtást. Nem csoda, nincs annak párja az egész faluban, akkorák a virágai, mint egy bornyúfej. Látta később, hogy megeredt, oda ültette az asszony a kaputól jobbra, a kerítés mellé, hát mégiscsak került egy rendes virág is a sok borzas pamacs mellé. De bokrosodni már nem nagyon láthatta, akkorra már nem élt szegényke.

Hogy a kutya megvolt-e már akkor, amikor az asszony meghalt, azon megint vitatkoztak egy sort. Farkasné szerint meg, ő emlékszik, hogy közösen sétáltatták egyszer, amikor már kendő volt a fején, de nem úgy, ahogy ők hordják, hanem hátrakötve. Fülöpné viszont esküdni mert volna, hogy csak akkor hozta a férfi, amikor jó fél év után újra megjelent a háznál. Az biztos, hogy azt a fényes, nagy motort akkor vette, addig csak kocsival járt. Attól kezdve az embert mindig csak azzal a kis fehér kutyával lehetett látni. Volt egy kosár a motor elején, abban ült a kutya. Olyan peckesen, mint egy kis herceg. Hát bolondul néztek ki, az egyszer biztos. A pocakos férfi a lófarokra megnövesztett hosszú hajával, meg az a kis kutya a kosárban, a férfi két karja között, ahogy motoroztak le-föl a faluban.

Nyáron itt voltak végig, év közben meg hol itt, hol ott. A Bözsi veje szerint villanyszerelő volt a férfi Salzburgban (dehogyis, Münchenben taxizott – szúrta közbe Kati néni), dolgozott még valamennyit a nyugdíj mellett, azért ment vissza néha. De egyre ritkábban, és az idén szeptemberre is itt maradt. Valami baja lehetett, mert eltűnt a motor, újra csak kocsival járt, és Fülöpné kétszer is látta a boltnál, hogy abból is alig tudott kikászálódni, utána meg lehincölt, mint aki nem kap levegőt, várni kellett neki pár percet, úgy tudott csak bemenni a boltba.

A füvet se tudta már lenyírni, a szomszédját kérte meg, az Attilát, hogy fusson végig minden kéthétbe’ a kerten. Ő vette észre azt is, hogy a kocsija nem mozdult már három napja, pedig a boltba azért elment mindig, olyan nem volt, hogy ne, meg a kutyát is kiengedte délutánra a kertbe, olyankor ő is ki szokott ülni a tornácra.

Az Attila bement a rendőrökkel a házba, tanúnak kellett, hogy aláírja a jegyzőkönyvet. Ezt már Farkasné mesélte, mert ő beszélt vele, hogy hozzon fát neki télre a jukkerjával. Ha vesz két fuvart, kitart vele a konyhában. Szóval, amikor bementek a rendőrök a házba, látták, hogy az osztrák bevitte a grillsütőt a szobába, aztán jól megrakta. Azt hihette volna az ember, hogy a hideg miatt, de hát be van vezetve a gáz, semmi értelme nem lett volna, hogy a grillel tüzeljen, sütni meg ott a villanysütő a konyhában, különben is tiszta ember volt az, nem állt volna neki a szoba közepén kolbászt sütni. Másra gondolt az a szegény ember, bizony másra. Ott feküdt az ágyon, fogta a kutyát az ölében, úgy haltak meg mind a ketten. Búcsúlevél nem volt, de leragasztotta körbe az ablakot meg az ajtót, onnan tudták a rendőrök, hogy akarattal csinálta.

Aztán most mi lesz? – kérdezte Kati néni. Farkasnénak valami rokont emlegetett az Attila, hogy maradt egy testvér, annak megtalálták a telefonszámát. Majd talán eladják, ha megveszi valaki. Szép ház az most már, elég szép. Csak hát napokig füstölgött a grillsütő, kormosak lettek a falak, beette a füstszag magát mindenbe. Bukóra van nyitva az ablak, de csak a jóisten tudja, kiszellőzik-e onnan valaha.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!