A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új kiállításán négy mesterség régi eszközei mutatják meg magukat. A fodrászok, a borbélyok, a bőrdíszművesek és a faipar mesterei által használt egykori tárgyak szerepelnek a „Mesterségem címere” kiállítás anyagában, amelynek különlegessége, hogy nem a múzeum törzsanyagából szelektált darabokból, hanem teljes egészében magánygyűjtők kincsei közül kerültek ki.
A Magyar Gyűjtők Társasága 2011- ben alakult, akkor még csak 10 taggal, mára 19-en vannak, és a legkülönbözőbb tárgyak szerelmesei. Recska Endre, a társaság elnöke baltákat, fejszéket, szekercéket és bárdokat gyűjt – ezek egy része szintén látható a tárlaton. Faipari mérnökként érdeklődési köre egyáltalán nem meglepő, az már inkább, amilyen lelkesedéssel és szeretettel mutatja be személyes kedvencét gyűjteménye darabjai közül, egy 1910-es évek elején készült fejszét, amely Csoknyay Jenő, szentendrei szerszámkészítő kezei közül került ki egykor. És hogy hogyan lehet hozzájutni ezekhez a kincsekhez? Recska Endre elbeszélése alapján régebben a MÉH-telepeken volt érdemes keresgélni, ma viszont már a virtuális térben folyik a kutatás. És persze a gyűjtők is cserélgetik egymás közt a megszerzett tárgyakat.
A Magyar Gyűjtők Társasága egyébként is egyik fő feladatának tekinti, hogy az egyes gyűjteményeket ne csak megszerezzék, de be is mutassák a közönségnek. Épp ezért keresték és keresik is folyamatosan a kapcsolatot a múzeumokkal.
A Közlekedési Múzeumban is így jött létre a tárlat, most kifejezetten erre a négy témakörre épülve, de a társaság tagjai közt jóval szélesebb az érdeklődési kör. „Emellett az is fontos, hogy ezek a tárgyak ne vándoroljanak ki hazánkból. Volt már rá példa, hogy egész gyűjtemények lépték át a határt és vándoroltak máshová, márpedig kár értük, mert igazi értékek” – fogalmazott az elnök.
A kiállítás különleges atmoszférájú: szinte látjuk, ahogy a fodrászsegéd tüsténkedik a hajat vagy éppen eret vágatni érkező vendég körül, ahogy a gyönyörű múlt század eleji varrógép elé letelepszik a varrókisasszony, vagy kiteszi maga mellé a szerszámokat a cipész.
Bajuszkötők, kesztyűvarrógép, falcfogó, suszterkés, lábítós eszterga, melegdauergép, ritkítóolló – izgalmasnál izgalmasabb (néha pedig meglehetősen félelmetes) tárgyak lapulnak egymás mellett.
Érdemes elmerülni ebben a világban, és elgondolkodni azon, hogy vajon azok közül a tárgyak közül, amelyeket most is használunk nap mint nap, melyikből lesz egyszer egy kiállítás darabja: fogorvosunk fúrójából vagy fodrászunk hajvasalójából.
Gyűjteni persze bármit lehet, csak elhatározás, kitartás és sokszor pénztárca kérdése egy-egy témakör tárgyainak beszerzése. Gyermekkorban szinte mindenki halmozott otthon a szekrényben valamit: bélyeget, matricát, szalvétát vagy éppen díszzsebkendőket a teljesség halvány reményét is nélkülözve. Egy igazi gyűjtő azonban jól tájékozott kutatási területét tekintve és igyekszik valóban minden, az adott témához kapcsolódó, fontos tárgyat megszerezni. Az, hogy ki mit gyűjt, természetesen egyéni érdeklődéstől függ, ám az biztos, hogy a végeredmény bárki számára tartogathat izgalmakat és érdekességeket. Van, aki szocdeco tárgyakra, vagy éppen gyufákra „szakosodik”, mások a régi divatfotókért lelkesednek. A népi hangszereknek, az öreg rádióknak és palóc babáknak is van önálló magángyűjteményük, sőt, HUNCUT néven a magyar cukroszacskógyűjtőknek még társaságuk is alakult. Ásványok, érmék, lepkék – könnyen elhelyezhető és könnyen gyűjthető dolgok. Van azonban hazánkban ennél szó szerint nagyobb volumenű kiállítás is, például mezőgazdasági kisgépekből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!