Ezt nem hiszem el! Itt ülünk a saját büfénkben és – kártyázunk. És szakad az eső… Rendületlenül. Aki nyaral – nyaral? – ki sem dugja az orrát a takarója alól, nehogy már a strandra jöjjön… Eltűnődtem már azon is: mi lenne, ha forralt bort kínálnék?
De hát azért sem jönnének ide le… – Márti, a balatonszemesi – amúgy élményfürdővel is felturbósított – szabad strand egyik igencsak széles választékú „műintézményének” a vezetője mondja ezt. Biciklije a fal mellett fóliával letakarva, lábán gumicsizma. Ilyen az augusztus eleje. Most palacsintatésztát sem érdemes bekeverni, lángosnak valót sem keleszteni, mert csak rajtuk maradna. Még akkor is, ha a negatív legendába illő siófoki 600 forintos lángos árának a felét sem kérik el. Lieber Árpád, a Szemesért Településgazdálkodási Nonprofit Kft. volt vezetője szerint kész katasztrófa ez a nyár mindenkinek: még akkor is veszteséges lesz, ha az augusztus hátralévő része merő egy napfényben fürdik, meg ha a „vénasszonyok nyara” is igaziként jön el. Mert akkor már nincs vendég, hisz’ megkezdődik az iskola. Az élményfürdő – az önkormányzat büszkesége, Siófok után csak náluk van ilyen a déli partrészen – szintén veszteséget termel. Volt már nullszaldós is, de nyereséget még nem hozott.
A kölcsönző vízibiciklijei, a kis műanyagkajakok a parton áznak egymáshoz kötve. Ez van – s ennek egyáltalán nem lehet örülni.
A kétezer lakosú családias nyaralóhely vízparti Lidó kempingjében egy sátorhely 900 forint, a felnőtt napidíja ugyanennyi, gyerekekért 700 forintot kell fizetni. Érdekes mód majdnem telt ház van, különösen a motelrészben, ahol egy szoba ára 3900 forint. A Lidó évtizedek óta „ragaszkodik” a dátumokhoz: május első hetében nyit, szeptember első hetében zár, ha törik, ha szakad. Csak semmi alkalmazkodás az időjáráshoz. Pedig két éve még október első napjaiban is húsz fokos volt a Balaton. Ez a kemping is annak az SCD ingatlanberuházó csoportnak volt az elmúlt napokig a tulajdona, amely négy éve még százmilliárd forintos fejlesztést ígért a Balaton partján: 17 településen 25 beruházás volt a terv, ami elszállt a gazdasági válsággal. A turizmus amúgy is válság sújtotta ágazattá lett világszerte – még ott is, ahol a fanyar humorú angol író, P. G. Wodehouse szavaival élve, mondjuk nem „június 27–28-ra esett az idei nyár”.
Nem egy banki – bedőlt – hitelből is finanszírozott szálloda az elmúlt egy-két évben már a pénzintézetek kényszerüzemeltetésében próbálja megállni a helyét. A vadgesztenyefasorban épült háromcsillagos, egész éven át nyitva tartó Szindbád nem ilyen. Hász Dorottya értékesítési vezető szerint minden egyes vendégért kőkeményen meg kell küzdeni, de megéri. Visszatérő – főként hazai családok, csoportok, sportegyesületek, céges tanfolyamok résztvevői – a vendégek 90 százaléka. Az üdülési csekk kezd „kifújni”, a támogatási rendszer átalakulóban, még nem egészen látni az alagút végét – állítja. Ilyen időben vendégeik csak a szálló játékterméig, a beltéri uszodás wellnessközpontig mennek el. Fekete Zoltán, a tulajdonos a megmondhatója: ők teszik a dolgukat, árban is igyekszenek „alámerülni”, családi kedvezményeket adni. Lovas programot mindennap tartanak, de van, hogy csak szürke marha-, racka-, póni- és csacsisimogatóra térnek be hozzájuk. Egy bizonyos: azt mindenki megérzi, hogy az eddigi két hónapos szezon az idén 4-6 hétre esik vissza.
A Balatoni Hajózási Zrt. séta- és bulihajóinál a tavalyihoz képest ötszázalékos a forgalom-visszaesés: ugyanannyi, mint amennyi az időjárás miatti vendégszámcsökkenés. Ami viszont érdekes: akármilyen drága is a komp, a Szántód-Tihany átkelésen nem spórolnak az emberek. Tán éppen azért, mert a rossz időben is „kell csinálni valamit”, hát irány a túlpart. Ezért sem ártana, ha végre elkészülne egy másik kompkikötő…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
