A denevérember ugyan az előző rész óta nyugdíjazta magát, de annyian kérlelik, térjen vissza, hogy beadja a derekát.
Christopher Nolan rendező- forgatókönyvíró nagyban játszik, trilógiája befejező részében már nem csak Gotham, a bűnös város, hanem az egész nyugati civilizáció fennmaradása a tét. A sötét lovag – Felemelkedés monumentális eposznak készült, két és fél órás hosszúságával valóban fajsúlyos alkotás. Ha a filmes kánonba nem is, a történelembe – az aurorai mészárlás megrázó valóságával – örökre beírta magát.
Nehéz a filmet úgy nézni, hogy ne gondolnánk közben azokra a filmrajongó rokonlelkekre, akiket egy elmebeteg halomra lőtt az amerikai premier éjjelén egy coloradói moziban. A lövöldözős jeleneteknél összerezzenek, eszembe jut, hogy az áldozatok perceken át nem fogták fel, mi történik velük, azt hitték, ez csak a film. Ijesztően sötét a terem is, hiszen Batman az éjszaka, az aktuális ellenfél pedig a földalatti katakombák szülötte, emiatt szinte végig feketeségben kuksolhatunk.
Christian Bale most is meggyőzően alakítja az összetört szívű és testű szuperhőst, akinek lelkében a nemes világmegmentő hajlam mellett keserű bosszúvágy és sértettség is pumpál. Nolan Batman-filmjeinek legnagyobb erénye ez az összetett, a szürke számos árnyalatát hordozó főhős, és persze Bale, a mélyben lappangó titkok sejtetésének igazi mestere. De jutott neki gyenge jelenetekből is. Párbeszédei a Macskanővel rendre komikusak, mintha a világon csak ők ketten nem tudnák, kik rejtőznek a maszkok mögött. A film elején még gyöngécske, szétforgácsolódó történet a végére megizmosodik, és még meglepő fordulatokkal is szolgál, ám ez aligha tesz jóvá kétórányi fárasztó döcögést. A drága trükkök javát már az előzetesben elsütötték, Bruce Wayne túldimenzionált vívódásai pedig elszívták a levegőt Batman szárnyai alól.
Vegyes érzéseink lehetnek a sztárszereposztással kapcsolatban is. Anne Hathaway, mint a rúzsos ajkú, búvárruhás cicababa, avagy „a bu - kott madonna a nagy didikkel”, majdnem olyan hamis Macskanőként, mint Halle Berry volt. Korábban még Michelle Pfeiffer is ráfázott a sompolygásra, Hathaway pedig jóval kiforratlanabb színésznő, csak csúszkál a szerep felszínén. Jobb lett volna akár teljesen kihagyni, így is túlzsúfolt a film mellékszereplőkkel, akik közül talán csak Gary Oldman tűnik ki. Még Marion Cotillard is nyafog, affektál, szintúgy az Alfred komornyikot játszó Michael Caine. A legnagyobb melléfogás az antagonista Bane (Tom Hardy). Nem csak úgy néz ki, mint Hannibal Lecter kistestvére egy durva szájsebészeti beavatkozás után, úgy is beszél, mintha nem is maszk, hanem befőttes üveg lenne a szájára tapasztva. Annyira félelmetes, mint a Tini Nindzsa Teknőcök rajzfilmváltozatában a főgonosz Zúzó.
Ha rövid időre megfeledkeztünk volna arról, hogy a Batman-filmek alapja csak egy képregény, attól biztosan visszatérünk a földre, hogy a világ megmentéséhez elég egy maroknyi fegyvertelen közrendőr és egy filantróp milliomos latexruhában.
(Forgalmazza az InterCom)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
