Elegáns, törékeny hölgy lép be a kávézó ajtaján. Akkor még nem is sejtem, hogy ez az utóbbi jelző, törékeny, mennyire pontos. De azt rögtön észreveszem, hogy kicsit sántikál a hölgy. Leül, mesél.

Judith Müller illatokkal övezett útja Debrecenből vette kezdetét. Nagyapja, apja földbirtokos és szállítmányozó volt, anyja balettiskolában tanított, ő, Judith a nevezetes Dócziba járt. Az exkluzivitás családi örökség; nagymama is, mama is mindig elegáns volt, naponta jártak fodrászhoz, sminkelték magukat és mindig finom parfümillat lengedezett köröttük. Amúgy a család vasfegyelemre nevelt, amire később lett is szükség; elébb a vészkorszakot kellett túlélni, aztán az államosítást, majd az emigrációt. Izraelben kezdtek új életet. Itt a szép fiatal lány szódavizet árult, majd bevonult katonának. Úgy meséli, egy eseménytelen jeruzsálemi őrszolgálat közben, Dávid király tornyán felejtve tekintetét mélázott el először azon, hogy nem csupán az ókor legendáit, épületeit kellene megőrizni, de illatait is.

Párizsba ment szépészetet, sminkelést, kozmetikát, parfümtudományt tanulni; ott ugyanis ilyesmit is lehet, közben mindvégig fizikai munkával tartotta fönn magát. Jó pár év szívós tanulás, kitartás, kapcsolat keresgélés után világhírességek – köztük Brigitte Bardot, Simone Signore, Marina Vladi – sminkese lett, a párizsi művésztársaság egyenrangú tagja, Francois Truffaut, Romanov herceg és más efféle előkelőségek jó barátja.

Mégis visszatért Izraelbe, ahol parfümgyárat alapított és létrehozta első világsikerű parfümjeit, a Bath-Sheba és a King David névre – ha lehet ezt mondani – keresztelt parfümöket, melyeket további illatremeklések követtek.

Judith megszámlálhatatlan díjat nyert, Oscart is, mert az illatszereknek is van olyanjuk, meg a nemzetközi csomagolási intézet nagydíját, ami nagy dicsőség, mert ebben a szakmában sokan tudnak jól csomagolni. 2007-ben Magyarországon is kapott kitüntetést; Pro-Európa Életmű Díjat.

A parfümkirálynő férje Gáti Dezső volt, az Izraeli Magyar Színház direktora. Két szép gyermekük született.

Képek kerülnek a retikülből elő, az egykor vitt nagy ház vendégeiről: Jávor Pálról, Salamon Béláról, Bársony Rózsiról.

Nagy élet volt, szép élet, megannyi előkelőség, szép ruha, finomság, fess fiú.

A nyolcvanas évek első felében aztán sorra jöttek a tragédiák: meghalt Judith édesapja, édesanyja, férje, és ami a legnagyobb baj, fia. S végül – csak, hogy kerek legyen a történet – a vállalat is csődbe ment. Egy lány maradt, Juli, két szép gyerekkel: Katival és Barral.

Ők a vigasz és a szakadatlan, megfeszített munkálkodás, az újabb és újabb parfümkreáció. A világ összes Sheraton hotelje az ő bűvös szerétől szaglik. Mostanság pedig országok illatát alkotja meg; Thaiföld és a Fidzsi-szigetek után Indiának adott téveszthetetlen, varázslatos szagot.

Roppant elegáns, fegyelmezett, erős asszony, de azért látom rajta, hogy szüksége is van az erőre. Kérdem, a lábával mi történt, mondja, hogy eltörött.

– Ha baj ér, mindig eltörik valamim – mondja.

Nézem az arcát. Szép, ma is gondosan sminkelt, mindig mosolygós. De azért ott ül rajta már az örökös bánat árnya. Kérdezem, hány törése volt már.

Rám néz, elmosolyodik kicsit, úgy mondja:

– Negyvennégy.

Címkék: magyar irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!